Homoktövis káros hatásai: a vérhígító hatás laboratóriumban látszik, emberben nem mérték

A homoktövisről szóló figyelmeztetések élén az áll, hogy természetes vérhígító, ezért véralvadásgátló mellett veszélyes. Ennek az állításnak van laboratóriumi alapja, emberen viszont nem mérték ki. Ami mérve van: mire hat a homoktövis emberben, és mire nem.

A vérlemezkék: a laboratóriumi eredmény valós, de nem emberen mért

Egy 2024-es lengyel vizsgálat nyers és pörkölt homoktövismag-kivonatokat vizsgált emberi vérmintákon, kémcsőben.

A pörkölt magból készült kivonat körülbelül 18 százalékkal csökkentette a teljes vérben mért elzáródási görbe alatti területet, ami a vérrögképződés egyik mutatója. Mindkét kivonat jelentősen, 38,4 és 62,2 százalék közötti mértékben csökkentette a vérlemezkék aktivált felszíni fehérjéinek megjelenését. A nyers magból készült kivonat egy másik aktivációs jelzőt is csökkentett, 31,2 és 34,9 százalék között, a pörkölt kivonat pedig 20-30 százalékkal gátolta a vérlemezkék kitapadását. A szerzők következtetése az, hogy a homoktövismagnak vérlemezke-gátló hatása van, amit a hőkezelés nem szüntet meg, de a pontos vegyületek és mechanizmusok azonosításához további kutatás kell.

Egy dolgot fontos ehhez kiírni: ez kémcsőben, izolált vérmintán mért hatás. A kivonat közvetlenül került a mintához, tehát nem ment át emésztésen és felszívódáson.

Egy 2022-es iráni rendszerezett áttekintés kifejezetten azt kereste, mely növényeknél igazolta randomizált klinikai vizsgálat a vérlemezke-gátló hatást egészséges embereknél. A kezdeti 136 közleményből 28 felelt meg a feltételeknek, és tíz növényt értékeltek, köztük a paradicsomot, a fokhagymát és a kivit. A homoktövis nem szerepel a klinikai vizsgálattal alátámasztott növények között. A szerzők azt is kimondják, hogy ezeket a növényeket nem tekintik az irányelv szerinti gyógyszeres kezelés helyettesítőjének.

Vagyis a helyzet a következő: a vérhígító hatás kémcsőben látszik, emberen nem igazolt, és a véralvadásgátló melletti kockázatra vonatkozó figyelmeztetés jelenleg nem mérésen alapul. Ez nem jelenti azt, hogy a kölcsönhatás kizárt: azt jelenti, hogy nem vizsgálták.

Amit emberen mértek: a vérzsírok

Egy 2022-es kínai metaanalízis tizenöt randomizált vizsgálat adatait vonta össze.

A homoktövis-kiegészítés csökkentette a trigliceridszintet, az összkoleszterint és az alacsony sűrűségű koleszterint, és növelte a nagy sűrűségűt. Az alcsoportos elemzés viszont fontos pontosítást adott: a vérzsírokra gyakorolt hatás csak azoknál jelentkezett, akiknél eleve kóros volt a zsíranyagcsere.

Amire nem volt hatás: a vércukorszint, a vérnyomás és a testtömegindex. A szerzők a saját elemzésük korlátjaként a magas heterogenitást nevezik meg, ami az alcsoportos bontás után is megmaradt.

Ez a lelet két irányban is hasznos. Egyrészt megmutatja, hogy a homoktövis nem hat mindenre, amit hozzá szoktak kötni. Másrészt: aki koleszterincsökkentő kezelés alatt áll, annál a rendszeres, nagy mennyiségű homoktövis-készítmény szedése a kezelőorvossal egyeztetendő, mert ugyanabba az irányba hat.

Egy módszertani megjegyzés a metaanalízishez. Az alcsoportos eredmény azt jelenti, hogy az átlagos hatás nagy részét a kóros vérzsírértékű résztvevők adták, tehát normális értékek mellett a hatás nem mutatható ki. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az egészséges emberek nem várhatnak tőle vérzsírjavulást, és emiatt a kockázati oldal is más náluk.

A tűrhetőség: egy nagyobb, kontrollos vizsgálat

Egy 2008-as finn vizsgálatban 254 egészséges önkéntest osztottak be véletlenszerűen homoktövisbogyó vagy placebo fogyasztására, közülük 233-an fejezték be a vizsgálatot.

Az elsődleges kérdésre, tehát a náthás megbetegedések számára és időtartamára a homoktövis nem hatott: a megbetegedések számára vonatkozó relatív kockázat 1,15, az időtartamra 1,05 volt, egyik sem szignifikáns. A gyulladást jelző C-reaktív fehérje szintje viszont a homoktövist fogyasztó csoportban szignifikánsan csökkent.

A vizeletúti fertőzések száma túl kevés volt ahhoz, hogy abból következtetést lehessen levonni; ezt a szerzők maguk írják ki. A biztonságosság szempontjából ez a vizsgálat azért fontos, mert több mint kétszáz ember hónapokig fogyasztotta a bogyót anélkül, hogy a szerzők ártalmat jelentettek volna.

Amire nem találtam homoktövisre vonatkozó mérést

Az allergiás reakció az egyik ilyen. A homoktövisre vonatkozó, emberen leírt ételallergiás esetsorozatot vagy gyakorisági becslést nem találtam. Ez nem zárja ki a jelenséget, csak azt jelenti, hogy nem mérték.

A másik a mennyiségfüggő emésztési panasz. A bogyó savas, és a hozzá kapcsolódó gyomorpanaszról szóló beszámolók léteznek, de erre vonatkozó, ellenőrzött vizsgálatot nem találtam.

A harmadik a homoktövis külsőleges használatának ártalma. Itt kifejezetten az ellenkezőjéről van adat: egy 2021-es iráni, randomizált vizsgálatban 55, másodfokú égési sérülést szenvedett beteget osztottak két csoportra, homoktövises krémre vagy 1 százalékos ezüst-szulfadiazinra. A homoktövissel kezelt csoportban a sebgyógyulás ideje rövidebb volt. Ez egyetlen, viszonylag kis vizsgálat, és a gyógyulási időt mérte, nem a szövődményeket, de ártalomra utaló jelet nem közöl.

Amit a szakirodalom összegez

Egy 2016-os lengyel áttekintés a homoktövis szív- és érrendszeri szerepét foglalja össze. A növény leveleiben, termésében és olajaiban A-, C- és E-vitamint, telítetlen zsírsavakat, fenolos vegyületeket és növényi szterolokat azonosít, és a vérlemezke-aktiváció gátlását is a leírt hatások közé sorolja.

Ez az áttekintés a hatásokat gyűjti össze, nem a kockázatokat méri. Éppen ezért érdemes szem előtt tartani, hogy a homoktövisről szóló szakirodalom túlnyomó része a lehetséges előnyökkel foglalkozik: ez önmagában is magyarázza, miért kevés a mért adat az ártalmakról.

Kinek érdemes odafigyelnie

Aki véralvadásgátlót szed, mert bár emberi mérés nincs, a laboratóriumi hatás következetes, és a kérdést érdemes a kezelőorvossal rendezni, különösen műtét előtt. Akit koleszterincsökkentővel kezelnek, mert a hatás iránya megegyezik. És aki koncentrált készítményt, olajat vagy kivonatot szed, nem pedig bogyót eszik, mert a vizsgálatok készítményenként eltérő mennyiségekkel dolgoztak.

Összegzés

A homoktövisnél a vérhígító hatás kémcsőben mért, emberben nem igazolt: a magkivonatok a vérlemezkék aktivációs jelzőit 38,4 és 62,2 százalék közötti mértékben csökkentették izolált vérmintán, a klinikai vizsgálatokat áttekintő munka viszont nem sorolja a homoktövist az emberen igazolt vérlemezke-gátló növények közé. Emberen a vérzsírokra van mért hatás, tizenöt vizsgálat összevont adatában, és ott is csak azoknál, akiknél a zsíranyagcsere eleve kóros volt; a vércukorra, a vérnyomásra és a testtömegindexre nem volt hatás. Egy 254 fős, placebokontrollos vizsgálatban a bogyó fogyasztása nem előzte meg a náthát, de a gyulladásos jelzőt csökkentette.