Eritrit káros hatása: az emésztésre a legjobban tűrt cukoralkohol, a szívkockázati jel viszont nyitott kérdés

Az eritritet évekig a legproblémamentesebb cukorpótlónak tartották, aztán 2023-ban megjelent egy vizsgálat, amely szív- és érrendszeri eseményekhez kötötte. A kép azóta sem egyszerű, de a részletei pontosan leírhatók, és az emésztésre vonatkozó rész továbbra is a legjobban dokumentált.

Az emésztés: itt a mérés megnyugtató

Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 70 fiatal felnőtt kapott egyszeri adagban 45 gramm szacharózt, illetve 20, 35 és 50 gramm xilitet vagy eritritet vízben, hétnapos kimosási időszakokkal elválasztva. A vizsgálatot 64-en fejezték be.

Az eredmény szétválasztja a két cukoralkoholt. A 20 és a 35 gramm eritrit nem okozott szignifikáns emésztési tünetnövekedést. Az 50 grammnál egyedül a hasi korgás és a hányinger emelkedett szignifikánsan.

A xilit ugyanezekben az adagokban jóval rosszabbul szerepelt: 50 grammnál a hányinger, a puffadás, a korgás, a hasi görcs, a híg széklet és a székletürítés gyakorisága is szignifikánsan emelkedett, 35 grammnál pedig a székletürítés gyakorisága és a hányinger. Minden vizsgált adagszinten a xilit okozott több híg székletet, mint az eritrit.

Ezt egészíti ki egy korábbi, ismételt adagolású vizsgálat. Tizenkét egészséges férfi hét napon át fogyasztott eritritet, majd összehasonlításként szacharózt, testtömegkilogrammonként napi 0,3 grammról indulva, a harmadik naptól napi 1 grammig emelve, öt részletben elosztva, joghurtba, kekszbe, üdítőbe és csokoládéba építve. A testsúly és a vérnyomás végig változatlan maradt, emésztési intoleranciára utaló jelet nem találtak, és a széklet gyakorisága és megjelenése sem tért el a két kezelés között.

Egy 70 kilogrammos ember esetében a napi 1 gramm testtömegkilogrammonként 70 gramm eritritet jelent, tehát ez nem kis mennyiség.

Az eritrit anyagcsere-viselkedése magyarázza, miért tűri jól a bél. A vékonybélből jelentős részben felszívódik, a szervezet nem bontja le, és a vizelettel ürül. Emiatt kevesebb marad belőle a vastagbélben, ahol a bélbaktériumok erjesztése a puffadást okozza; ez a többi cukoralkoholnál nem így van.

Gyerekeknél hol van a határ

Egy 185, négy és hat év közötti gyereket bevonó, kettős vak vizsgálat egyetlen adagot adott 250 milliliteres, gyümölcsízű italban, étkezések között, négy adagcsoportban: 5, 15, 20 vagy 25 gramm eritrit, illetve azonos édességű szacharózos összehasonlító ital.

A hasmenés és a súlyos emésztési tünetek a 20 és a 25 grammos csoportban voltak szignifikánsan gyakoribbak a placebónál. Az 5 és a 15 grammos adagnál nem volt szignifikáns különbség.

A vizsgálat elrendezése is fontos: minden gyerek csak egyetlen adagot kapott, összehasonlításként azonos édességű szacharózos italt, és a tüneteket, valamint a székletet a következő 48 órán át rögzítették. Ez egyszeri terhelést mér, nem a napi rendszeres fogyasztást.

Ez a gyakorlatban használható határ: kisgyereknél az egyszerre elfogyasztott 15 gramm alatti mennyiség ebben a vizsgálatban tünet nélkül maradt.

A 2023-as vizsgálat, ami felkavarta a képet

A vitatott lelet egy 2023-as közleményből származik. A kutatók először 1157 szívkockázat-felmérésen átesett betegnél végeztek célzatlan anyagcsere-vizsgálatot, és azt találták, hogy több cukoralkohol, köztük különösen az eritrit vérszintje összefüggött a későbbi szívinfarktussal és stroke-kal.

Ezt két független csoporton is ellenőrizték: 2149 amerikai és 833 európai betegen, akik tervezett szívvizsgálaton vettek részt. A legmagasabb negyedbe tartozók kockázata a legalacsonyabb negyedhez képest 1,80-szoros, illetve 2,21-szeres volt.

A szerzők ezután kémcsőben és állatban is vizsgálódtak: az élettani szintnek megfelelő eritrit fokozta a vérlemezkék reakciókészségét, és élő szervezetben gyorsította a vérrögképződést. Végül egészséges önkénteseknek adott eritrit után olyan vérszinteket mértek, amelyek jóval a kémcsöves és állatkísérletekben hatásosnak talált küszöb fölé kerültek.

A saját zárásuk mértéktartó: az eritrit összefüggést mutat a szív- és érrendszeri eseményekkel és fokozza a vérrögképződést, ezért hosszú távú biztonságossági vizsgálatokra van szükség.

Amit válaszul írtak rá

Egy 2023-as áttekintés ugyanezt az adatot vette elő, és több ellenérvet sorakoztatott fel.

Az első a legerősebb: azoknál a betegeknél, akiknél veleszületett anyagcserezavar miatt tartósan magas az eritritszint, nem mutatható ki fokozott vérlemezke-aktiváció vagy trombóziskockázat. A második: a legtöbb olyan állatkísérlet, amelyben az állatok hosszú ideig nagy mennyiségű eritritet fogyasztottak, nem támasztja alá a vérlemezke-aktivációt és a rögképződést.

A harmadik pedig a magyarázat, ami mindent más megvilágításba helyez. Az eritritet az emberi szervezet maga is előállítja, a szőlőcukor egyik lebontási útvonalán. Ezért a magas vérszint lehet, hogy nem az elfogyasztott édesítőből származik, hanem a szénhidrát-anyagcsere zavarát jelzi. Ebben az értelmezésben az eritrit nem oka a betegségnek, hanem jelzője.

Az áttekintés zárása egyértelmű: amíg a hosszú távú fogyasztást vizsgáló klinikai vizsgálatok adatai nem állnak rendelkezésre, nem lehet kijelenteni, hogy az étrendi eritrit vérlemezke-aktivációt, trombózist és anyagcserekockázatot okoz.

A hosszú követés, és egy fontos részlet a dátumokról

2024-ben megjelent egy hosszú távú követéses elemzés is. Egy finn vizsgálat 4468 résztvevőjének vérmintájából mérték az eritritszintet, és átlagosan 19,1 éven át követték őket; ezalatt 3377 haláleset történt.

A zavaró tényezőkre igazítva a magasabb eritritszint az összhalálozás 1,50-szeres kockázatával járt, 1,17 és 1,92 közötti tartománnyal. A daganatos halálozásnál 1,54-szeres, 1,09 és 2,19 közötti volt az érték. A szívhalálozásnál 3,03-szoros, de a tartomány alsó széle 1,00, tehát éppen a szignifikancia határán áll, a stroke-halálozásnál pedig 2,06-szoros, 0,72 és 5,90 közötti tartománnyal, tehát nem szignifikáns.

Itt jön a lényeges részlet: a vérminták 1985 és 1993 között készültek, tehát abból az időszakból, amikor az eritritet még nem használták tömegesen édesítőszerként. A mért eritrit ezekben a mintákban tehát nagyrészt a szervezet saját termeléséből származhatott, ami éppen a jelző-értelmezést erősíti.

Amit ebből érdemes elvinni

Emésztésre az eritrit a vizsgált cukoralkoholok közül a legjobban tűrt: felnőttnél 35 grammig tünetmentes volt, kisgyereknél 15 grammig.

A szív- és érrendszeri jelzés valós adat, de a legfontosabb kérdés, tehát hogy az elfogyasztott eritrit okozza-e, vagy az anyagcserezavar termeli, nyitva maradt. Erre a felsorolt források egyike sem ad választ.

Aki emiatt döntene, annak a legpontosabb megfogalmazás az, hogy nyitott kérdésről van szó, nem igazolt ártalomról és nem is igazolt ártalmatlanságról.