Citromfű olaj káros hatásai: a fő kockázat az, hogy nem tudni, mi van az üvegben

A citromfű olajról szóló írások jellemzően a bőrirritációval és a hígítással foglalkoznak. A gyakorlatban viszont az első és legfontosabb kérdés az, hogy egy adott üvegben pontosan milyen összetételű olaj van. A citromfű illóolajának hozama alacsony, az összetétele pedig termőhelyről termőhelyre jelentősen eltér, és ez minden további megfontolás alapja.

Melyik növényről beszélünk

A citromfű latin neve Melissa officinalis, és az ajakosvirágúak, tehát a menta és a zsálya családjába tartozik. Ez azért érdemel külön mondatot, mert a régi szöveg a citrusfélékhez hasonlította. A citromos illat közös, a rokonság nem: a citromfű nem citrusféle, és a citrusolajokra jellemző megfontolások, például a hidegen sajtolt héjolajok fényérzékenyítő hatása, nem vihetők át rá automatikusan.

Alacsony hozam, ingadozó összetétel

Egy lengyel vizsgálat több citromfűpopuláció illóolajtartalmát mérte ki. A levélben az illóolaj mennyisége 100 grammonként 0,08 és 0,25 milliliter között mozgott, a teljes hajtásban 0,06 és 0,167 milliliter között, és a kísérleti parcellán termesztett növényekben magasabb volt, mint a kereskedelmi termesztésből származókban. Az összetételt gázkromatográfiával és tömegspektrometriával vizsgálva a szerzők nagy különbségeket találtak a populációk között a citral, a citronellál, a linalool, a nerol, a geraniol, valamint a béta-kariofillén és annak oxidja mennyiségében. A betakarítás ideje, a szárítás és a tárolás szintén befolyásolta az összetételt.

Ennek két gyakorlati következménye van. Az egyik, hogy egy kilogramm levélből néhány milliliternyi olaj nyerhető, tehát a valódi citromfűolaj természeténél fogva kis mennyiségben előállítható és drága termék. A másik, hogy két, azonos címkéjű üveg összetétele eltérhet, ezért a bőrreakció kiszámíthatósága is korlátozott. Aki egyszer jól tolerált egy terméket, az egy másik gyártó olajáról ebből nem tud következtetést levonni.

Amit a gyógyszerhatóság mond, és amire nem vonatkozik

Az Európai Gyógyszerügynökség növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága kiadott egy monográfiát a citromfűlevélről. Eszerint a citromfűlevél enyhe stressztünetek enyhítésére és alvássegítésre, valamint enyhe emésztési panaszok, például puffadás és szélgörcs kezelésére használható. A monográfia kimondja, hogy a citromfűlevél kizárólag felnőtteknél és 12 évesnél idősebb gyermekeknél alkalmazható, és rögzíti, hogy az értékelés idején ezekkel a készítményekkel kapcsolatban mellékhatást nem jelentettek.

Itt jön a lényeges korlát. Ez a monográfia a szárított levélre és annak kivonataira vonatkozik, tehát teákra, szilárd és folyékony belsőleges készítményekre, nem az illóolajra. Aki tehát a citromfű kedvező hatósági megítélésére hivatkozva nyugtatja meg magát egy illóolajjal kapcsolatban, olyan dokumentumra hivatkozik, amelynek az adott termék nincs a hatálya alatt.

A bőrreakció: mennyire gyakori

A citromfűolaj egyik fő alkotórésze a citral, amely az európai szabályozás szerint feltüntetendő 26 illatanyag közé tartozik. Egy német multicentrikus vizsgálatban 2003 és 2004 között összesen 21 325 beteget teszteltek ezekkel az illatanyagokkal a szokásos vizsgálati sor mellett. A citralra vonatkozó, nemre és korra standardizált érzékenyítési gyakoriság 0,6 százalék volt. Összehasonlításul a listán az élen a fás zuzmó állt 2,4 százalékkal, a leggyakoribb tételek 1 és 2,4 százalék között helyezkedtek el.

Ezt a számot érdemes helyesen értelmezni. A vizsgálat bőrgyógyászati ellátásba került, tehát eleve panaszos betegeken készült, így nem az általános népességre vonatkozó gyakoriságot adja meg. Arra viszont alkalmas, hogy a citralt a közepesen erős, de nem kiemelkedő kontaktallergének közé sorolja. A bőrreakció tehát valós lehetőség, de nem tipikus következmény.

A gyakorlati tanács ettől független és egyszerű: minden illóolajat hígítva, hordozóolajban érdemes bőrre vinni, és új terméknél kis felületen kipróbálni. A bőrpír, viszketés vagy égő érzés a használat leállítását indokolja.

Belsőleges használat és a gyerekek

Az illóolajok koncentrált növényi kivonatok, és a lenyelésük más nagyságrend, mint a teáé. Erre nem a citromfűnél, hanem más illóolajoknál vannak dokumentált esetek. Egy 2003-as közlemény egy négyéves fiú teafaolaj-lenyelését írta le, egy 1991-es pedig a citronellaolaj-mérgezés ellátásának kérdéseit tárgyalta. Ezek nem a citromfűolajra vonatkoznak, és nem is bizonyítanak róla semmit; azt viszont megmutatják, hogy a koncentrált illóolajok gyermekkori lenyelése önálló mérgezési kategória.

Ebből egyetlen dolog következik, és az nem tiltás, hanem tárolás: az illóolajos üvegeket ugyanúgy gyerektől elzárva kell tartani, mint bármely háztartási vegyszert vagy gyógyszert. A citromfűlevélre vonatkozó monográfia egyébként a levélkészítményeket is csak 12 éves kor felett engedi, az illóolajra pedig nincs ennek megfelelő engedélyezett használati keret.

A pajzsmirigy-kérdés, pontosan

A citromfűvel kapcsolatban felmerül a pajzsmirigyre gyakorolt hatás. Ennek van valós tudományos alapja, de a hatóköre szűk. Egy 1984-es közlemény négy növény, köztük a Melissa officinalis fagyasztva szárított vizes kivonatát vizsgálta, és azt találta, hogy ezek emberi pajzsmirigy-plazmamembránon dózisfüggő módon gátolják a szarvasmarha-eredetű pajzsmirigyserkentő hormon kötődését, és így az adenilát-cikláz aktiválását.

Négy korlátot kell ehhez hozzátenni. Az eredmény laboratóriumi körülmények között, sejtmembrán-készítményen született, nem emberben. Vizes kivonattal készült, nem illóolajjal. Nem klinikai kimenetelt mért, hanem receptorkötődést. És nem ad adagolási küszöböt. Aki tehát pajzsmirigybetegséggel él, annál a citromfűtartalmú készítmények kérdését a kezelőorvossal érdemes megbeszélni, de ebből a vizsgálatból nem következik, hogy a citromfűolaj bőrre kenve vagy párologtatva befolyásolná a pajzsmirigyműködést.

Amit a régi cikkből érdemes visszavonni

A citrusfélékhez hasonlítás téves, a citromfű más növénycsaládba tartozik. A várandósság és szoptatás alatti alkalmazásról a hivatkozott monográfia nem tartalmaz állásfoglalást, ezért az erre vonatkozó határozott kijelentés helyett annyi mondható, hogy az illóolaj ezekben a helyzetekben nem rendelkezik engedélyezett használati kerettel. A „magas koncentrációjú hatóanyagtartalom miatt gyomorirritációt okoz” állításhoz pedig a mérésekben nem találtunk alátámasztást a citromfűolajra vonatkozóan.

Kinek érdemes óvatosnak lennie

Ismert illatanyag-kontaktallergiánál, különösen citralérzékenységnél, a citromfűolaj kerülendő. Kisgyermekes háztartásban a tárolás a legfontosabb szempont. Pajzsmirigybetegségnél a citromfűtartalmú belsőleges készítmények kérdése orvosi konzultációt kíván. Mindenki másnál a hígítás és az új terméknél végzett kis felületű próba fedi le a reális kockázatot.

Összegzés

A citromfűolajról szóló figyelmeztetések legtöbbje az irritációra összpontosít, pedig a legjobban dokumentált tény az összetétel változékonysága: a mért illóolajhozam 100 gramm levélből 0,08 és 0,25 milliliter között mozgott, a fő alkotórészek aránya pedig populációnként jelentősen eltért. A citral kontaktallergénként ismert, 21 325 vizsgált betegnél 0,6 százalékos érzékenyítési gyakorisággal. A pajzsmirigyre vonatkozó eredmény laboratóriumi, vizes kivonattal készült, és nem vihető át az illóolajra. Az európai gyógyszerhatósági monográfia pedig a levélre vonatkozik, nem arra a termékre, amit a legtöbben megvásárolnak.