Chia mag káros hatása: a hatóság egyetlen kockázatot nevezett meg, és az nem a rost

A chia maggal szemben három figyelmeztetés jár körbe: a rost okozta emésztési panasz, az allergia és a vérnyomáscsökkentőkkel vagy véralvadásgátlókkal való kölcsönhatás. Az európai értékelés és a klinikai vizsgálatok ezek közül pontosan egyet erősítenek meg, és nem azt, amelyikre a legtöbben számítanak.

Az európai értékelés: egyetlen megnevezett veszély

A chia mag az Európai Unióban új élelmiszernek minősül, ezért engedélyezési eljáráson ment át. Az élelmiszerbiztonsági hatóság szakértői testülete 2019-ben végezte el az összesített értékelést, hét beadvány adatai, a korábbi értékelések és egy kiterjedt irodalomkutatás alapján, kifejezetten azért, mert az engedélyezett felhasználások szaporodásával a bevitel is nőtt.

A következtetés két mondata a lényeg. Az allergén hatáson kívül a testület nem azonosított olyan veszélyt, amely biztonsági aggályt vetne fel. Biztonságos legnagyobb beviteli szint megállapítására pedig nem látott sem alapot, sem szükségletet, ezért kitettségi számítást nem is végzett.

Fontos, mire vonatkozik ez az engedély. A testület azokra a felhasználásokra korlátozta az értékelést, amelyek nem vetnek fel szennyezőanyag-képződési kérdést: egész és őrölt chia mag csokoládéban, gyümölcskrémben, gyümölcsdesszertben, tejtermékekben és azok helyettesítőiben, jégkrémben, cukorkaáruban a rágógumi kivételével, gyümölcs- és zöldségkészítményekben, alkoholmentes italokban és kompótban. Ezen felül azokra az élelmiszerekre is vonatkozik, amelyeket a feldolgozás és az elkészítés során általában nem hőkezelnek.

Ez utóbbi mondatot érdemes lassan elolvasni. Nem arról van szó, hogy a felső határ ismeretlen: a testület úgy ítélte meg, hogy nincs miért határt szabni.

Az allergia: itt a szezám a kulcs

Az egyetlen megnevezett kockázathoz van közvetlen laboratóriumi mérés. Egy hamburgi munkacsoport a chia raktározó fehérjéit vizsgálta, és azt nézte, mennyire hasonlítanak más magvak allergénjeire. Kereskedelmi ellenanyagokat használtak szezámmag, mogyoró és földimogyoró ellen, valamint 33 mogyoróallergiás és öt szezámallergiás beteg vérsavóját.

A szezámallergiás betegek savója a chia több fehérjéjéhez kötődött, a mogyoróallergiásoké szintén. A gátlásos vizsgálatok és a felületi plazmonrezonanciás mérés is azt adta, hogy a chia raktározó fehérjéi szerkezetükben hasonlítanak a szezám és a mogyoró fehérjéire, és a szezám elleni kötődést a chia globulinfrakciója erősebben gátolta, mint a mogyoró elleni kötődést a mogyoró frakciója.

A kimutatott kötődő fehérjék molekulatömegét is megadták, a szezámallergiás savóknál 49, 45, 31, 20 és 12 kilodalton körül, a mogyoróallergiásoknál ennél szélesebb tartományban. A szerzők következtetése az, hogy a chia fogyasztása szezámallergiásoknál keresztérzékenységhez vezethet. Ez laboratóriumi mérés betegsavóval, nem terheléses próba, tehát a klinikai reakció gyakoriságát nem adja meg. A tanulság mégis használható: aki szezámra allergiás, annál a chia nem semleges új összetevő.

A vérnyomás: ez a valóban mért hatás

Nyolc randomizált vizsgálat összevont elemzése szerint a chia fogyasztása mellett a felső vérnyomásérték átlagosan 7,19 higanymilliméterrel, az alsó 6,04 higanymilliméterrel csökkent, mindkettő szignifikánsan. A testtömegre, a testzsírszázalékra, a derékbőségre, a testtömegindexre, az éhomi vércukorra és a hosszú távú vércukorértékre nem volt szignifikáns hatás.

Egy részlet magyarázatra szorul: az alcsoportos elemzés szerint a vérnyomáscsökkenés azoknál volt szignifikáns, akiknek a kiindulási felső értéke 140 higanymilliméter alatt volt, és a hatás nem függött az adagtól. A szerzők maguk figyelmeztetnek arra, hogy a bevont vizsgálatok adatmennyisége korlátozott.

Innen nézve a gyógyszeres kölcsönhatásra vonatkozó aggodalom nem alaptalan, de nem is mért tény. Az igaz, hogy a chia mellett a vérnyomás mérhetően csökkent. Azt viszont, hogy vérnyomáscsökkentő gyógyszer mellett szedve ez összeadódik-e, a fenti vizsgálatok nem mérték, és a véralvadásra vonatkozó kölcsönhatásra a keresésem nem hozott elő klinikai vizsgálatot.

Napi 50 gramm, tizenkét héten át

A tűrhetőség kérdésére a legkonkrétabb adat egy 2009-es vizsgálatból származik. Kilencven, betegség nélküli, túlsúlyos vagy elhízott, 20 és 70 év közötti felnőtt kapott naponta kétszer 25 gramm chiát vagy hatóanyag nélküli készítményt, negyed liter vízbe keverve, közvetlenül az első és az utolsó étkezés előtt, tizenkét héten át. A vizsgálatot 76 fő fejezte be.

A napi 50 gramm nem kis mennyiség: nagyjából négy evőkanál. A vérben mért alfa-linolénsav szintje a chiás csoportban 24,4 százalékkal emelkedett, a másikban 2,8 százalékkal csökkent, tehát a mag valóban felszívódott. Ennek ellenére a testösszetételben, a gyulladásos jelzőkben, az oxidatív stressz mutatóiban, a vérnyomásban és a vérzsírokban egyik nemnél sem volt különbség a két csoport között.

Ez a vizsgálat a hatás hiányáról szól, nem a mellékhatásokról: az emésztési panaszokat a közlemény összefoglalója nem tárgyalja, tehát ebből a puffadás gyakoriságára nem lehet következtetni.

Egy 2018-as, tizenkét vizsgálatot összevonó áttekintés is hasonló képet ad. A résztvevők között egészséges emberek, sportolók, cukorbetegek és anyagcserezavarban szenvedők is voltak, a vizsgálatok minőségét a Cochrane torzításikockázat-eszközével értékelték. Az összevont eredmények nagy részében nem volt szignifikáns különbség, csak a nagyobb adagokkal végzett alcsoportokban jött ki étkezés utáni vércukorcsökkenés. Ez a mintázat, tehát a hatás csak alcsoportban és csak nagy adagnál, óvatosságra int mind a jótékony, mind a káros hatás megítélésénél.

A sütés: itt van egy nyitott kérdés

Egy dolgot a hatóság kifejezetten nyitva hagyott. Chia liszttel dúsított, búzaliszt alapú kekszeknél felmerült, hogy 10 és 20 százalék közötti chia liszt hozzáadásával, alacsony maradék nedvességtartalom mellett jelentős akrilamid keletkezhet.

A testület ezt egyetlen közleményre alapozva jelezte, további megerősítő bizonyítékot nem talált, és a saját irodalomkutatása sem hozott újabb adatot. A zárás pontos: a rendelkezésre álló bizonyíték nem elég annak eldöntésére, hogy a chia hozzáadása a 120 Celsius-fok fölött hőkezelt élelmiszerekhez növeli-e az akrilamidképződést. A hőkezelt chiában mért hidroxi-metil-furfurol és furfurol mennyisége viszont nem jelent biztonsági aggályt.

Ez tehát nyitott kérdés, nem igazolt kockázat, és a chia magra mint magra nem vonatkozik, csak a magas hőmérsékleten sütött, chia liszttel dúsított termékekre.

Amit ebből érdemes elvinni

A hatósági értékelés az allergén hatáson kívül nem azonosított biztonsági aggályt, és felső beviteli határt sem tartott szükségesnek.

A szezámallergia a legkonkrétabb figyelmeztetés, mert a chia fehérjéi ezekkel mutatták a legerősebb keresztkötődést.

A vérnyomáscsökkenés mért hatás, tehát ha valaki gyógyszert szed rá, a mérés a saját vérnyomásán érdemes, nem a chia elhagyása vagy megtartása elvi alapon.