A kakaó káros hatásai: a nehézfém a magas kakaótartalmú termékben van a legtöbb

A kakaóval kapcsolatos figyelmeztetések általában a kalóriánál és a koffeinnél állnak meg. A mérések viszont egy olyan összefüggést mutatnak, amely sok egészségtudatos vásárló szempontjából éppen fordítva működik, mint várnák: minél magasabb egy termék kakaótartalma, annál több benne a kadmium és az ólom. Ez nem érv a kakaó ellen, de érdemes tudni róla, különösen gyerekeknél.

A nehézfémek és a kakaótartalom együtt mozognak

Két független mérés jutott ugyanerre.

Egy izraeli kutatócsoport nyolc nyomelem, köztük az ólom és a kadmium mennyiségét vizsgálta csokoládékban, kakaóbabban és kakaótermékekben, tömegspektrometriával. Több nyomelem szintje és a termék kakaószárazanyag-tartalma között lineáris összefüggést találtak. A gyakorlati következtetésük az, hogy a gyerekek, akik nagy csokoládéfogyasztók, kockázatnak lehetnek kitéve az ólom napi határértékének túllépésére, mert egyetlen 10 grammos étcsokoládé-kocka akár a napi ólomhatárérték 20 százalékát is tartalmazhatja. Felnőtteknél ugyanezt a kockázatot gyakorlatilag nem látták, mert a fémek emésztőrendszeri felszívódása náluk sokkal gyengébb.

Egy brazil vizsgálat 30 csokoládémintában mérte a kadmiumot és az ólmot. A kadmium koncentrációja 1,7 nanogramm/gramm alatt és 107,6 nanogramm/gramm között, az ólomé 21 nanogramm/gramm alatt és 138,4 nanogramm/gramm között mozgott. Az étcsokoládékban mindkét fémből több volt, mint a tej- és a fehér csokoládékban. Amikor ugyanattól a márkától öt, 34 és 85 százalék közötti kakaótartalmú terméket vizsgáltak, a kakaótartalom és a kadmium, illetve az ólom koncentrációja között szoros lineáris összefüggést találtak.

Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy a magas kakaótartalmú étcsokoládé nem minden szempontból a jobb választás: ami az egyik oldalon több flavonoidot jelent, az a másik oldalon több nehézfémet is. A másik, hogy ez elsősorban gyerekeknél számít, a testtömeg és a felszívódás miatt.

Ez nem azt jelenti, hogy a magas kakaótartalmú csokoládét kerülni kell. A kakaó kedvező élettani hatásaival külön cikkek foglalkoznak, és azok az adatok is érvényesek maradnak; a két szempont ugyanannak a terméknek a két oldala. A gyakorlati következtetés a mennyiségről és a fogyasztóról szól: felnőttnél egy napi kocka étcsokoládé a fenti mérések alapján nem érdemi ólomforrás, egy kisgyereknél viszont a rendszeres, nagyobb adag már beleszámít a napi keretbe. Az ökológiai vagy prémium jelölés ezen nem változtat, mert a fémtartalom a kakaótartalommal, nem a termesztési móddal mozgott együtt.

Koffein és teobromin: mennyi is valójában

A kakaó két metilxantint tartalmaz, a teobromint és a koffeint. Egy 32 csokoládétermék elemzésével készült vizsgálat szerint a teobromin szintje a mintákban 0,62 és 1,141 milligramm/gramm között, a koffeiné 0,026 és 0,153 milligramm/gramm között mozgott. Étcsokoládéban átlagosan magasabb teobromin- és koffeinszintet mértek, mint tejcsokoládéban.

Ezek a számok nagyságrendileg azt jelentik, hogy egy 100 grammos étcsokoládé nagyjából 100 milligramm nagyságrendű teobromint és jóval kevesebb, tíz milligramm alatti nagyságrendű koffeint tartalmazhat. Vagyis a csokoládé koffeintartalma a kávéhoz képest kicsi, viszont nem nulla, és aki koffeinérzékeny vagy este fogyaszt sok étcsokoládét, annál ez érzékelhető lehet.

A kutyák: itt nem a mennyiség a kérdés

Ezt a részt érdemes külön kiemelni, mert a kakaó legkonkrétabb, leggyakrabban bekövetkező kára nem embert érint.

A csokoládé lenyelése a kisállatokat ellátó állatorvosi gyakorlat visszatérő toxikológiai kérdése, és a szakirodalom külön foglalkozik vele. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a karácsonyi vagy húsvéti csokoládé, ha a kutya hozzáfér, sürgősségi állatorvosi esetté válhat, és a kezelés is járhat saját szövődménnyel: egy 2025-ös esetismertetés például súlyos nátriumszint-emelkedést írt le egy kutyánál, amelyet csokoládélenyelés miatt aktív szénnel kezeltek.

A tanulság egyszerű és nem igényel számokat: a csokoládét ugyanúgy el kell zárni a kutya elől, mint a gyógyszereket. Minél magasabb a kakaótartalom, annál koncentráltabb a teobromin, tehát az étcsokoládé és a főzőcsokoládé itt is a nagyobb tétel.

A cukor és a zsír: ez nem a kakaó, hanem a csokoládé kérdése

Fontos szétválasztani a kakaóport és a csokoládét. A cukorral és zsírral kapcsolatos aggodalom nem a kakaóbabra vonatkozik, hanem arra, amit hozzáadnak.

Az egészségügyi világszervezet meghatározása szerint a szabad cukrok közé tartoznak a gyártó, a szakács vagy a fogyasztó által hozzáadott mono- és diszacharidok. Az ajánlás szerint ezek bevitelét a teljes napi energiabevitel 10 százaléka alá kell szorítani, és az 5 százalék alá csökkentés további egészségügyi előnyt adhat; a 10 százalékos szint egy 2000 kilokalóriát fogyasztó felnőttnél nagyjából 50 gramm, körülbelül 12 csapott teáskanálnyi mennyiség.

Egy tábla tejcsokoládé vagy egy bögre készen kapható forró csokoládé ebbe a keretbe jelentős tételként számít be. A cukrozatlan kakaópor viszont nem, mert abban nincs hozzáadott cukor.

Amit a régi cikkből érdemes pontosítani

A korábbi szöveg úgy fogalmazott, hogy a nehézfémek „olyan terrénumokból származó kakaó esetén” jelennek meg, ahol a talaj szennyezett, és az ellenőrzött ökológiai forrású termékeket ajánlotta megoldásként. A mérések ennél egyszerűbb összefüggést mutatnak: a fémtartalom a kakaótartalommal együtt nő, és ez ugyanazon márka termékein belül is kimutatható. Az ökológiai tanúsítvány erről a paraméterről nem mond semmit.

Az allergiás reakcióra vonatkozó résznél nem találtam kakaóra vonatkozó mérést vagy esetleírást, ezért az kimaradt.

Ami hiányzott: az, hogy a nehézfém-kérdés elsősorban gyerekeknél merül fel, és hogy a kutyáknál a csokoládé konkrét, gyakori mérgezési ok.

Kinek érdemes külön figyelnie

Gyerekeknél a napi étcsokoládé-mennyiség az ólom- és kadmiumbevitel szempontjából számít, és a magasabb kakaótartalom itt nem előny. Koffeinérzékenységnél és este az étcsokoládé mennyisége érzékelhető lehet. Cukorbetegségnél és inzulinrezisztenciánál a hozzáadott cukor a fő kérdés, nem a kakaó. Kutyát tartó háztartásban a csokoládé elzárása gyakorlati teendő, nem elméleti óvatosság.

Összegzés

A kakaóval kapcsolatos leginkább mérésekkel alátámasztott megállapítás az, hogy a kadmium és az ólom mennyisége a kakaótartalommal együtt nő, ugyanazon márka termékein belül is, és hogy egyetlen 10 grammos étcsokoládé-kocka a gyermekekre vonatkozó napi ólomhatárérték jelentős részét kiteheti. Felnőtteknél ez a kockázat a rosszabb felszívódás miatt lényegesen kisebb. A koffein- és teobrominszint mérhető, de a koffein a kávéhoz képest kevés. A hozzáadott cukor pedig nem a kakaó, hanem a csokoládé kérdése. A leggyakoribb, konkrét mérgezési eset viszont nem embert érint, hanem kutyát.