Méz káros hatásai: az egyéves kor alatti tiltásnak mért alapja van, a fajta pedig sokat számít

A mézzel szembeni figyelmeztetések közül az egyéves kor alatti tiltás a legismertebb, és ez az, amelyiknek a legszilárdabb a mérési alapja. A többi kockázat ritkább, de pontosan leírható, és van köztük olyan, amit a legtöbb cikk meg sem említ.

A csecsemőkori tiltás: honnan jött a szabály

A csecsemőbotulizmus a bélben megtelepedő baktérium által termelt méreganyag miatt alakul ki, tehát nem előre képződött toxin lenyeléséről van szó.

Az alapvizsgálat az 1970-es évek végén készült. A kutatók három kaliforniai beteg csecsemő által fogyasztott hat mézmintában kimutatták a baktérium spóráit, előre képződött méreganyag nélkül, és a vizsgált mézminták 10 százalékában, tehát 90-ből 9-ben találtak ilyet.

A táplálkozási előzmények alapján a mézfogyasztás szignifikáns összefüggést mutatott a betegség egyik típusával. Kaliforniában a kórházba került betegek 29,2 százalékát, világszerte pedig 34,7 százalékát etették mézzel a székrekedés megjelenése előtt.

A legfontosabb mondat a közleményben viszont ez: az összes vizsgált élelmiszer közül egyedül a méz tartalmazta a baktériumot.

Ugyanez a mai adatokban

Egy 2007 és 2021 közötti izraeli országos vizsgálat összesen nyolc, laboratóriumilag igazolt esetet talált, ami jelzi, hogy a betegség ritka.

Az esetek megoszlása viszont tanulságos. Mézfogyasztást mindössze egy esetben jelentettek, hat esetben pedig környezeti kockázati tényezőket: mezőgazdasági vagy építkezési terület közelségét, porexpozíciót, illetve gazdálkodó édesapát. A diagnóziskori életkor középértéke 6,5 hónap volt, magasabb a korábban jelentett három hónapnál.

Ez a két adat együtt adja a pontos képet. A méz a csecsemőknél igazolt, kimutatható kockázati tényező, de nem az egyetlen forrás: a spórák a környezetben, a porban és a talajban is jelen vannak. Az egyéves kor alatti tiltás emiatt marad érvényes, mert ez az egyetlen forrás, amit a szülő közvetlenül befolyásolni tud.

Az izraeli elemzés két további részletet is ad: az esetek többsége március és július között fordult elő, és a 2019 és 2021 közötti időszakban öt eset alkotott egy halmozódást, ami miatt a gyakoriság emelkedhetett. Nyolc eset tizenöt év alatt viszont továbbra is nagyon ritka betegséget jelent.

A mérgező méz: nem városi legenda

Létezik egy egészen más mechanizmusú mérgezés is. Bizonyos havasszépe fajok nektárjából származó mézben grajanotoxin nevű anyag van, amely a sejtek nátriumcsatornáihoz kötődik.

Egy nepáli közlemény öt esetet ír le. A lenyelt mennyiség mindössze egy-két kávéskanál, tehát nagyjából 10-20 milliliter volt. A betegek hányingerrel, szédüléssel és hányással kerültek kórházba, és mindegyiküknél alacsony vérnyomást és lassú szívverést mértek. Kettőt osztályon, hármat intenzív osztályon kezeltek, folyadékpótlással, atropinnal, szükség esetén vérnyomásemelővel és oxigénnel.

A tünetek listája a szakirodalom szerint szédülés, hányinger, ájulás, homályos látás, lassú szívverés és alacsony vérnyomás, az EKG-n vezetési zavarral.

A közlemény azt is megnevezi, mire használják: magas vérnyomásra, szívkoszorúér-betegségre és nemi vágyfokozóként. Ez a használat maga a kockázati tényező, mert a fogyasztás célzott és ismételt.

Ez a mézfajta nem a boltban vásárolt termék, hanem célzottan gyűjtött, jellemzően gyógyhatás reményében fogyasztott vadméz. A mennyiség viszont figyelmeztető: két kávéskanál is elég volt kórházi felvételhez.

A vércukor: a fajta legalább annyira számít, mint a mennyiség

Egy randomizált, kettős vak, keresztezett vizsgálat hat görög mézfajta vércukoremelő hatását hasonlította össze 11 egészséges résztvevőn, azonos, 50 gramm felszívódó szénhidrátot tartalmazó adagokkal, 50 gramm szőlőcukorhoz viszonyítva.

Az eredmény szerint a jegenyefenyő- és a gesztenyeméz közepes glikémiás indexet adott, 59-et és 66-ot, a citrus-, hanga-, fenyő- és kakukkfűméz viszont 70 fölöttit, tehát magasat.

A különbséget részben a mézek cukorösszetétele magyarázta: a szacharóz és az oligoszacharidok aránya, valamint a gyümölcscukor és a szőlőcukor aránya fordítottan függött össze a glikémiás indexszel.

Ez 11 fős vizsgálat egészséges embereken, tehát nem cukorbetegekre vonatkozó ajánlás. Amit megmutat, az az, hogy a méz nem egyetlen, egységes élelmiszer: a fajták között mérhető különbség van.

A vizsgálat a nyálból mért inzulinszintet és az étvágyra vonatkozó szubjektív értékeléseket is rögzítette, tehát nem csak a vércukorgörbét nézte. A résztvevők átlagosan 27 évesek voltak, testtömegindexük 24 körül mozgott.

Ami a legkevésbé ismert: a növényi alkaloidok

Egy olasz vizsgálat 121 mézmintát elemzett három régióból, 35 pirrolizidin-alkaloid kimutatására alkalmas módszerrel. Ezek az anyagok növényi eredetűek, a rovarok elleni védekezésre termelődnek, és a májban aktiválódva heveny vagy idült mérgezést okozhatnak.

A minták 31 százalékában, tehát 121-ből 38-ban találtak ilyen alkaloidot. Az összes alkaloidtartalom kilogrammonként 0,9 és 33,1 mikrogramm között mozgott.

A kockázatbecslés eredménye a lényeg: az elemzés csak a nagy mennyiségű mézet rendszeresen fogyasztó kisgyerekeknél jelzett lehetséges egészségügyi aggályt. A szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmet a folyamatos ellenőrzés fontosságára, és arra, hogy a hatóságok határértéket állapítsanak meg.

Az alkaloidok közül az echimidin volt a leggyakoribb, és a pozitív minták nagy része egyetlen régióból származott. Ez arra utal, hogy a szennyeződés a méhlegelő növényzetétől függ, tehát nem a méz mint termék általános tulajdonsága.

Az allergia: ritka, de van

A méz ritkán okoz ételallergiát, súlyos, egész szervezetre kiterjedő reakciót viszont kiválthat.

Egy olasz közlemény ötéves kisfiúról szól, aki kézműves mézet és lazacot tartalmazó étel elfogyasztása után mintegy fél órával csalánkiütéssel és nehézlégzéssel került sürgősségi ellátásra. A bőrpróba kifejezetten az érintett kézműves mézzel volt pozitív, több kereskedelmi mézzel és a lazaccal viszont negatív. A gyereknél a parlagfűre és az ürömre is pozitív eredmény jött ki.

A magyarázat a kereszthatás: a gyomnövények pollenjére érzékeny emberek a méhtermékek fogyasztásakor azonnali allergiás reakciót tapasztalhatnak. A méz allergénje tehát nem feltétlenül a méz maga, hanem a benne lévő pollen.

Amit ebből érdemes elvinni

Az egyéves kor alatti tiltás nem óvatoskodás: a vizsgált élelmiszerek közül egyedül a mézben mutatták ki a spórákat, még ha a környezeti forrás is számottevő.

A vadon gyűjtött, gyógyhatás reményében fogyasztott méz külön kategória: két kávéskanálnyi is kórházi felvételhez vezetett a leírt esetekben.

A glikémiás index mézfajtánként 59 és 70 fölött között mozgott, tehát a méz nem egységes élelmiszer.