Betaloc káros hatása: a depresszió a vizsgálatokban nem jött ki, a valódi kockázat máshol van

A Betaloc hatóanyaga a metoprolol, egy béta-blokkoló. A vele kapcsolatos figyelmeztetések élén a fáradtság, a depresszió és az asztma áll. A randomizált vizsgálatok ezek közül egyet cáfolnak, kettőt árnyalnak, és megneveznek két olyan helyzetet, ahol a szer valóban árthat. Fontos előrebocsátani: a szedés elkezdése, módosítása és abbahagyása kezelőorvosi döntés, ez a cikk a bizonyítékokról szól, nem az adagolásról.

A depresszió: a leggyakoribb félelem, ami nem igazolódott

Egy 2002-es összefoglaló elemzés randomizált, placebokontrollos vizsgálatokat gyűjtött össze béta-blokkolókról szívinfarktusban, szívelégtelenségben és magas vérnyomásban. A beválogatás szigorú volt: véletlen besorolás, placebokontroll, nem keresztezett elrendezés, legalább 100 beteg és legalább hat hónapos követés. A 475 találatból 42 felelt meg ezeknek, és ebből 15 közölt adatot depressziós tünetről, fáradtságról vagy szexuális működészavarról. A 15 vizsgálat több mint 35 000 résztvevőt fedett le.

A depressziós tünetekre a kezelés nem járt szignifikáns kockázatnövekedéssel: évente ezer betegre vetítve hat eset, a megbízhatósági tartomány mínusz héttől plusz 19-ig terjedt, tehát a nulla benne van.

A fáradtságnál kis, de szignifikáns emelkedés jött ki: évente ezer betegre 18 eset, ami azt jelenti, hogy 57 kezelt betegre jut évente egy plusz fáradtságpanasz. A szexuális működészavarnál ezer betegre öt eset, tehát 199 kezelt betegre évente egy többlet.

A szerzők következtetése kimondja, amit a számok mutatnak: az az elterjedt vélekedés, hogy a béta-blokkoló jelentős depresszió-, fáradtság- és szexuáliszavar-kockázattal jár, nem áll a klinikai vizsgálati adatokon. A zsíroldékonyság mértéke egyik mellékhatásnál sem számított, a fáradtságkockázat viszont a régebbi generációs szereknél volt magasabb.

A lassú pulzus, és hogy kinél lassabb

A lassú szívverés a szer működéséből következik, de nem mindenkinél egyformán. A metoprolol lebontásáért felelős májenzimnek van olyan génváltozata, amely mellett a lebontás gyakorlatilag hiányzik.

Egy 15 vizsgálatot és 1146 embert összevonó elemzés szerint az ilyen, lassú lebontású betegeknél azonos adag mellett a pulzus 3 ütéssel csökkent jobban percenként, a felső és az alsó vérnyomásérték pedig 3 higanymilliméterrel. A kórosan lassú szívverés náluk négyszer gyakoribbnak mutatkozott, de a szerzők ehhez hozzáteszik, hogy a vizsgálatok közötti eltérés jelentős volt, ami ennek a megállapításnak a súlyát korlátozza.

A gyakorlati tanulság nem az, hogy géntesztet kell kérni, hanem hogy az azonos adagra adott eltérő válasz nem képzelet.

Az asztma: a tiltás szigorúbb, mint az adat

A béta-blokkolókat hagyományosan ellenjavalltnak tekintették visszafordítható légúti betegségben. Egy Cochrane-áttekintés ezt megmérte, randomizált, vak, placebokontrollos vizsgálatokból.

Az egyszeri adag valóban rontott a légzésfunkción, a másodperc alatt kifújt levegő mennyisége 7,46 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a hörgtágító spray hatása megmaradt, sőt azzal a placebóhoz képest 4,63 százalékos javulás jött ki.

A három és 28 nap közötti tartós kezelés viszont nem változtatta meg a légzésfunkciót, a tüneteket és a spray használatát sem, és a hörgtágítóra adott válasz is megmaradt. Krónikus obstruktív tüdőbetegségben a tartós kezelés szintén nem hozott szignifikáns változást.

Az áttekintés zárása az, hogy enyhe és közepes súlyosságú betegségben a szívszelektív béta-blokkoló rövid távon nem okoz légúti mellékhatást, ezért az ilyen betegektől nem szabad megvonni, a hosszú távú biztonságosságot viszont, különösen a fellángolás idején, még tisztázni kell.

Amikor a szer valóban ártott: a műtét körüli adagolás

A legerősebb káros hatásra vonatkozó bizonyíték 8351 beteg randomizált vizsgálatából származik. Érelmeszesedéses betegségben szenvedő vagy azzal veszélyeztetett, nem szívműtéten áteső betegek kaptak elnyújtott hatóanyag-leadású metoprololt vagy placebót, a beavatkozás előtt 2 és 4 órával kezdve, 30 napon át.

Az elsődleges végpont, tehát a szívhalál, a nem halálos szívinfarktus és a nem halálos szívmegállás együttese ritkább lett: 5,8 százalék a metoprololos és 6,9 százalék a placebocsoportban. A szívinfarktus önmagában is ritkább lett, 4,2 kontra 5,7 százalék.

Ugyanakkor a metoprololos csoportban több volt a haláleset, 3,1 kontra 2,3 százalék, és több volt a szélütés is, 1,0 kontra 0,5 százalék, ami több mint kétszeres kockázat. A szerzők értelmezése az, hogy a betegek valószínűleg nem fogadják el ezt a kockázatot.

Amikor nem használ: infarktus után, megtartott pumpafunkcióval

Egy 2024-ben közölt, 5020 beteget bevonó vizsgálat olyan szívinfarktuson átesett betegeket sorolt véletlenszerűen béta-blokkoló vagy béta-blokkoló nélküli kezelésre, akiknél a bal kamrai kilökési frakció legalább 50 százalék volt. A követés középértéke 3,5 év volt.

A halálozás és az újabb infarktus együttes végpontjában nem volt különbség. A külön vizsgált végpontok is együtt mozogtak: az összhalálozás 3,9 és 4,1 százalék, a szívinfarktus 4,5 és 4,7 százalék, a szívelégtelenség miatti kórházi felvétel 0,8 és 0,9 százalék volt.

A biztonsági végpontok sem tértek el: a lassú szívverés, a vezetési zavar, az alacsony vérnyomás, az ájulás vagy a pacemakerbeültetés miatti kórházi felvétel 3,4 és 3,2 százalék, az asztma vagy tüdőbetegség miatti felvétel mindkét csoportban 0,6 százalék volt.

Ez nem mellékhatás, hanem hiányzó haszon, ami ugyanúgy számít a mérlegelésnél.

Az elhagyás: mit mértek, és mit nem

A hirtelen elhagyással kapcsolatos figyelmeztetést egy régi, de közvetlen vizsgálat méri. Szívinfarktus alatt 39, korábban béta-blokkolót szedő beteget soroltak be a szer megvonására, és 272, korábban nem kezelt beteggel hasonlították össze.

Az infarktus mérete, a bal kamrai kilökési frakció, a szívelégtelenség és a kórházi halálozás nem különbözött szignifikánsan. Egy dolog viszont igen: a megvont csoportban gyakoribb volt a visszatérő mellkasi fájdalom az első 24 órában, később nem. A szerzők szerint ez nem magyarázható a vérnyomás vagy a pulzus visszacsapó emelkedésével.

Ez a mérés az infarktus alatti helyzetre vonatkozik, nem az otthoni, tünetmentes elhagyásra, tehát abban a kérdésben nem ad felmentést.

Amit ebből érdemes elvinni

A depresszió, a leggyakrabban emlegetett mellékhatás, a vizsgálati adatokban nem igazolódott; a fáradtság és a szexuális működészavar valós, de kis többletkockázat.

Az asztma nem automatikus tiltás, a tartós kezelés a mérésekben nem rontotta a légzésfunkciót.

A műtét körüli megelőző adagolás mért károkkal jár, és az infarktus után megtartott pumpafunkció mellett a mért haszon hiányzik. Mindkettő orvosi mérlegelés tárgya, nem a betegé.