Sör káros hatásai: azonos alkoholtartalom mellett is máshogy viselkedik, mint a bor

A sörről szóló írások jellemzően az alkohollal azonosítják a kockázatot. A mérések viszont azt mutatják, hogy a sör több ponton máshogy viselkedik, mint az ugyanannyi alkoholt tartalmazó bor, és ennek megnevezhető oka van.

A köszvény: itt a sör külön kategória

Egy 47 150 férfit tizenkét éven át követő vizsgálatban 730 igazolt, újonnan kialakult köszvényesetet dokumentáltak.

Az összesített kép a várt irányba mutatott: az alkoholt nem fogyasztókhoz képest a köszvény kockázata a napi 15 és 29,9 gramm közötti bevitelnél 1,32-szeres, a 30 és 49,9 gramm közöttinél 1,96-szoros, az 50 gramm fölöttinél 2,53-szoros volt.

Az italtípusok szerinti bontás a lényeg. A sör mutatta a legerősebb önálló összefüggést: napi egy 3,5 decis adagra vetítve 1,49-szeres kockázat. A tömény ital szintén szignifikáns volt, adagonként 1,15-szörös. A bor viszont nem: adagonként 1,04-szeres kockázat, 0,88 és 1,22 közötti tartománnyal, tehát az egyet tartalmazó sávval.

Ez a különbség önmagában is érdekes. Ha a köszvényt kizárólag az alkohol okozná, a bornak ugyanazt kellene mutatnia azonos alkoholmennyiségnél. Nem ezt mutatta, tehát a magyarázatot az italban lévő valami másban kell keresni.

Ugyanez húsz évvel később, négyszázezer emberen

Egy 2024-es elemzés 401 128 brit résztvevő adatait dolgozta fel, akiknél a vizsgálat kezdetén nem volt köszvény, és 2021 végéig követték őket.

Az eredmények nemek szerint bontva jelentek meg. A jelenleg alkoholt fogyasztó férfiaknál a köszvény kockázata magasabb volt a soha nem ivókhoz képest, 1,69-szeres, nőknél viszont nem. A mennyiség növekedésével mindkét nemnél emelkedett a kockázat, férfiaknál erősebben.

A nemek közötti legszembetűnőbb különbség éppen a sörnél volt, de nem a hatásban, hanem a mennyiségben: a férfiak hetente átlagosan 4,2, a nők 0,4 pintet fogyasztottak. A pezsgő vagy fehérbor, a sör vagy almabor, valamint a tömény ital mindkét nemnél magasabb kockázattal járt.

Az italtípusoknál ismét a sör vezetett: naponta egy pintre vetítve a férfiaknál 1,60-szoros, a nőknél 1,62-szeres kockázat.

Van egy módszertani részlet, ami ritkán kerül elő, pedig fontos. A kis és közepes mennyiségeknél látszó, védőnek tűnő összefüggések eltűntek, miután a szerzők igazítottak a többi italtípusra, és kizárták azokat, akik egészségügyi okból csökkentették az alkoholfogyasztásukat, rossz egészségi állapotról számoltak be, vagy már a vizsgálat elején szív- és érrendszeri betegségük, daganatuk vagy veseelégtelenségük volt.

Amikor az alkoholtartalmat kiegyenlítik

A legfontosabb kérdés az, hogy a különbség az alkoholmennyiségből fakad-e. Egy japán vizsgálat 78 153 szűrővizsgálaton megjelent felnőtt adatait elemezte, és a fogyasztást egységesítette: egy adag 20 gramm alkoholt jelentett.

Az eredmény szerint a különbség az alkohol kiegyenlítése után is megmaradt. A túlnyomórészt sört fogyasztóknál a napi egy adagra jutó húgysavszint-emelkedés férfiaknál 0,14, nőknél 0,23 milligramm per deciliter volt. A borivóknál mérsékelt emelkedés jelentkezett, a rizsbort fogyasztóknál viszont a változás kicsi és nem szignifikáns volt.

A szerzők következtetése ezért az, hogy a hiperurikémia szempontjából nem elég az alkoholmennyiséget nézni, az ital típusát is figyelembe kell venni.

A mechanizmus: nem az alkohol, hanem a purin

Egy kis, de tanulságos vizsgálat közvetlenül a mechanizmust célozta. Öt egészséges férfi kapott hagyományos sört testtömegkilogrammonként 10 milliliterben, illetve az abból fagyasztva szárított, tehát alkoholmentesített sört és külön uridint.

A hagyományos sör után fél órával a purinbázisok vérszintje 3,5-szeresére és 4,7-szeresére emelkedett, a húgysavszint 6,5 százalékkal, az összes purinbázis szintje 7,6 százalékkal nőtt.

A lényeges rész az alkoholmentesített sör. Annál is emelkedett a húgysavszint, 4,4 százalékkal, és az összes purinbázis szintje 4,6 százalékkal. Vagyis a hatás egy része az alkoholtól függetlenül, a sör purintartalmából jött.

Ez a mérés öt emberen készült, tehát a nagyságrendre jó, pontos populációs becslésre nem. Az irányt viszont megmagyarázza: a sör a többi italtól eltérően maga is purinforrás.

Az alkoholmentes sör sem automatikusan semleges

Egy 2025-ös vizsgálat 44 egészséges fiatal férfival négy héten át napi 660 milliliter alkoholmentes sört vagy vizet fogyasztatott, három sörtípussal.

Az eredmények típusonként eltértek. A kevert sör növelte az éhomi vércukrot és a trigliceridszintet, a búzasör az inzulint, a C-peptidet és a trigliceridet. A pilzeni típus és a víz csökkentette a koleszterin- és az LDL-szintet, a vércukor-anyagcserét pedig érdemben nem befolyásolta.

A vizsgálat a bélflóra összetételének változását is mérte. Ez négyhetes, 44 fős vizsgálat egészséges fiatal férfiakon, tehát az eredmények nem vihetők át automatikusan más csoportokra, de azt megmutatják, hogy az alkoholmentes jelző önmagában nem jelent semleges anyagcserehatást.

A vizeletben mért ürítés is változott: a purinbázisok ürítése a hagyományos sör után egy órával 1,3-szeresére nőtt, a húgysavé viszont nem emelkedett. Ez azt jelzi, hogy a bevitt purin nem távozott azonnal, hanem a vérszintet emelte.

A sörhas: van rá adat

Az európai követéses vizsgálat 99 381 férfi és 158 796 nő adatain nézte meg az élettartamra vetített alkoholfogyasztás és a haskörfogat kapcsolatát.

A haskörfogat, a derék-csípő arány és a testtömegindex a legkevesebbet fogyasztó férfiaknál 95,1 centiméter, 0,942 és 27,3, a napi 96 grammnál többet fogyasztóknál 96,2 centiméter, 0,961 és 28,3 volt.

A testtömegindexhez képest vártnál nagyobb haskörfogat esélye a fogyasztás növekedésével folyamatosan emelkedett, férfiaknál 1,40-szeresig, nőknél 1,63-szorosig. A növekedés a sörből származó alkoholnál nagyobb volt, mint a borból származónál, és a különbség mindkét nemnél szignifikáns.

A szerzők értelmezése is árnyalt: férfiaknál az élettartamra vetített alkoholfogyasztás a hasi és az általános elhízással is összefügg, nőknél viszont csak a hasi elhízással. A sör ebben a képben többletként jelenik meg a hasi zsírfelhalmozódásnál.

Ez követéses adat, tehát az összefüggés nem bizonyít ok-okozatot, és a bevallott fogyasztás pontossága is korlát. A sör és a bor közötti különbség viszont ugyanazon a kérdőíven, ugyanabban a népességben mérve jött ki.

Amit ebből érdemes elvinni

A köszvénykockázatnál a sör két nagy vizsgálatban is a legerősebb összefüggést mutatta, a bor pedig egyikben sem különült el a nullától.

A különbség az alkoholtartalom egységesítése után is megmarad, és a mechanizmust a sör purintartalma magyarázza, mert az alkoholmentesített sör is emelte a húgysavszintet.

Az alkoholmentes sör anyagcserehatása sörtípusonként különbözött, tehát ez nem egyszerű csere.