Szerves króm káros hatásai: az európai hatóság még ajánlott bevitelt sem tudott megállapítani rá

A szerves krómot vércukor-szabályozó és fogyasztó készítményként árulják. A legmeglepőbb lelet nem valamilyen mellékhatás, hanem az, hogy az európai szakértői testület a króm szükségességét sem tudta megállapítani.

A hatóság, amelyik nem tudott ajánlott bevitelt megadni

Az európai élelmiszerbiztonsági hatóság szakértői testülete 2014-ben vizsgálta meg, meg lehet-e adni a krómra vonatkozó táplálkozási referenciaértékeket.

A kiindulópont a szokásos állítás volt: a háromértékű króm szükséges lenne ahhoz, hogy az inzulin szabályozni tudja a szénhidrát-, zsír- és fehérje-anyagcserét. A testület megállapítása szerint viszont sem a hatásmechanizmusok, sem a króm anyagcserében betöltött nélkülözhetetlen szerepe nem nyert megerősítést.

Az érvelés lépései követhetők. Állatmodellekben a krómhiány létrehozására tett kísérletek nem adtak következetes eredményt, és az állati táplálkozásban nincs bizonyíték a króm nélkülözhetetlenségére. Embernél a legmeggyőzőbb adatnak azt tartották, amit a mesterséges, vénás táplálásban részesülő betegeknél a krómpótlás után írtak le, de az adatok összességében nem adnak elegendő információt a hiányállapot visszafordíthatóságáról és az adag-hatás görbe természetéről.

A következtetés ezért három részből áll. A krómra nem határozható meg átlagos szükséglet, nem határozható meg népességi referenciaérték, és az elégséges bevitel megállapítása sem indokolt. A testület emellett kimondja, hogy egészséges embereknél a krómbevitelnek nincs bizonyított jótékony hatása.

A fogyás: mit talált az összefoglaló elemzés

A króm-pikolinát fogyasztószerként való használatát külön áttekintés vizsgálta, kilenc randomizált vizsgálat 622 résztvevőjének adataival, legfeljebb 24 hetes követéssel.

Az eredmény ott volt, ahol a marketing ígéri, csak nem akkora. A 12 és 16 hét közötti kezelés után a testtömegben mutatkozó átlagos különbség 1,1 kilogramm volt a króm javára, 1,7 és 0,4 kilogramm közötti megbízhatósági tartománnyal, hat vizsgálat 392 résztvevőjéből számolva.

A szerzők ezt szó szerint vitatható klinikai jelentőségűnek nevezik, és a bizonyíték minőségét alacsonynak minősítik. Az adagok összehasonlításából sem jött ki határozott eredmény, és adagfüggést sem sikerült kimutatni a testtömegre, a testtömegindexre, a testzsírszázalékra és a derékbőségre nézve.

Mellékhatásokról mindössze három vizsgálat közölt adatot. Két súlyos esemény és vizsgálatból való kilépés fordult elő napi 1000 mikrogrammot szedőknél, egy súlyos esemény pedig 400 mikrogrammnál. A placebocsoportban ketten léptek ki mellékhatás miatt, közülük egy eseményt jelentettek súlyosnak.

A zárás egyértelmű: nem találtak olyan megbízható bizonyítékot, amely alapján a króm-pikolinát hatásosságáról és biztonságosságáról határozott döntést lehetne hozni túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél.

Az áttekintés arra is felhívja a figyelmet, hogy a bevont vizsgálatok közösségi környezetben zajlottak, a beavatkozást többnyire egészségügyi szakemberek végezték, és egyik vizsgálat sem közölt adatot az összhalálozásról, a megbetegedésekről, az életminőségről vagy a társadalmi-gazdasági hatásokról. Vagyis azt, ami hosszú távon számítana, senki nem mérte.

A vércukor: itt van hatás, de nézd meg a szórást

Cukorbetegeknél más a kép. Egy 2020-as összefoglaló elemzés 28 vizsgálat adatait vonta össze, és a krómpótlás mellett csökkenést talált az éhomi vércukorban, az inzulinszintben, a hosszú távú vércukorértékben és az inzulinrezisztencia mutatójában is. A hosszú távú vércukorérték átlagos csökkenése 0,71 százalékpont volt.

Egy számot viszont érdemes kiírni: az éhomi vércukornál a vizsgálatok közötti heterogenitás mutatója 99,8 százalék volt. Ez rendkívül magas érték, ami azt jelenti, hogy a bevont vizsgálatok eredményei egymástól nagyon eltérnek, tehát az összevont átlag mögött nagyon különböző eredmények állnak.

A szerzők zárása is óvatosan fogalmaz: az eredmények alátámaszthatják a krómpótlás alkalmazását a vércukorszabályozás mutatóinak javítására. Ez nem ugyanaz, mint a szövődmények megelőzése, és a cukorbetegség kezelése minden esetben kezelőorvosi kérdés; a krómkészítmény nem helyettesíti a felírt gyógyszert.

A vese: két leírt eset

A kockázati oldalon két esetismertetés áll. Az egyik krónikus veseelégtelenséget ír le vény nélkül kapható króm-pikolinát szedése után.

A másik részletesebb. Egy 24 éves férfi két héten át szedett egy edzéshez használt étrend-kiegészítőt, majd heveny veseelégtelenség alakult ki nála. A képalkotó vizsgálat kiderítette, hogy egyetlen veséje van. A vesebiopszia heveny tubuláris elhalást igazolt, a beteg állapota művesekezelést igényelt, végül teljesen felépült, és a járóbeteg-ellenőrzéseken normális vesefunkciót mértek.

Egy fontos megkötést a közlemény maga ír ki: a szedett készítmény fő összetevői a króm-pikolináton kívül több más növényi és élénkítő anyag is voltak. Az ok-okozati kapcsolatot egy erre kidolgozott pontrendszerrel valószínűnek minősítették, de a készítményre, nem külön a krómra.

A szerzők ehhez általános megjegyzést fűznek: az étrend-kiegészítők nem esnek át olyan szigorú forgalomba hozatal előtti vizsgálaton és forgalmazás utáni felügyeleten, mint a gyógyszerek.

A kromoszómakárosodás: kémcsőben igen, patkányban nem

Két, egymással szembenálló vizsgálat is idetartozik, és mindkettőt érdemes ismerni.

Az egyik sejttenyészeten mérte a hatást: a króm-pikolinát 0,05 és 1 millimólos oldott adagoknál a kontrollhoz képest három- és tizennyolcszoros kromoszómakárosodást okozott. A szerzők a károsodást a pikolinát ligandumnak tulajdonították, mert a króm nélküli pikolinsav önmagában is kromoszómakárosító volt, míg a króm-nikotinát és a króm-klorid nem okozott károsodást.

A másik vizsgálat patkányok csontvelősejtjein, élő szervezetben nézte ugyanezt, testtömegkilogrammonként 33, 250 és 2000 milligrammos egyszeri adaggal. A legkisebb adag becslésük szerint egy 50 kilogrammos ember 200 mikrogrammos napi krómbevitelének felel meg. A károsodott sejtek aránya egyik adagnál sem tért el érdemben a hordozóanyagot kapó állatokétól.

A sejttenyészetes vizsgálatban a károsodást okozó adagoknál a sejtek túlélése 86 százalék fölött maradt, egyedül a legmagasabb, 1 millimólos adagnál esett 69 százalék körülre. Ez azért lényeges, mert a kromoszómakárosodás így nem magyarázható pusztán azzal, hogy a sejtek elpusztultak.

A két eredmény nem feltétlenül mond ellent egymásnak: az egyik sejttenyészet, a másik élő szervezet, ahol a felszívódás és a lebontás is közbeszól.

Amit ebből érdemes elvinni

Az európai testület szerint a krómra nem határozható meg sem átlagos szükséglet, sem ajánlott bevitel, és egészségeseknél nincs bizonyított jótékony hatása.

Fogyasztószerként az összevont eredmény 1,1 kilogramm, amit maguk a szerzők neveznek vitatható jelentőségűnek, alacsony bizonyítékminőség mellett.

A vércukorra kimutatott hatás mögött rendkívül nagy vizsgálatközi eltérés áll, tehát az átlag itt kevesebbet mond, mint általában.