Lecitin káros hatásai: adalékanyagként más a kérdés, mint étrend-kiegészítőként

A lecitin szó két teljesen különböző dolgot takar, és a róla szóló figyelmeztetések nagy része azért téved, mert a kettőt egyben kezeli. Az egyik a csokoládéban, margarinban és pékárukban emulgeálószerként használt E 322-es adalékanyag. A másik a kapszulában vagy granulátumban árult, jóval nagyobb adagú étrend-kiegészítő. A hatósági értékelés az elsőről szól, a felmerülő kérdések nagy része a másodikat érinti.

Mi a lecitin, és honnan származik

A lecitin foszfolipidek keveréke, amelynek legismertebb tagja a foszfatidilkolin. Nem egyetlen növény terméke: előállítható szójából, napraforgómagból, repcéből és tojássárgájából is. A szója csak az egyik forrás, és a magyar élelmiszercímkéken egyre gyakoribb a napraforgólecitin. Aki kifejezetten a szójától tartana, annak a címkét kell megnéznie, mert a forrást ott fel kell tüntetni, viszont a „lecitin” szó önmagában nem árulja el.

A szervezetben a foszfatidilkolinból kolin szabadul fel, amely nem idegen anyag: a sejtmembránok és az idegrendszeri jelátvitel egyik alapeleme. Ez magyarázza, miért az európai értékelés a lecitin mellett külön a kolinbevitelt is megvizsgálta, és miért nem lehet a lecitint egyszerűen mesterséges adalékként kezelni.

Élelmiszeripari szerepe emulgeálás: a zsíros és a vizes fázis elkeveredését segíti, ezért kerül csokoládéba, margarinba, pékárukba és instant porokba. Ebből következik a mennyiség is, mert emulgeálószerből jellemzően keveset kell használni ahhoz, hogy a hatás meglegyen.

Erről a webhelyről külön cikk szól a szójalecitinről; ez az írás az általános lecitinről, tehát a forrástól függetlenül vizsgált anyagról.

Adalékanyagként: az európai értékelés eredménye

Az európai élelmiszerbiztonsági hatóság 2017-ben újraértékelte a lecitineket mint élelmiszer-adalékanyagot. Az eredmény szűkszavú, de egyértelmű. A testület arra jutott, hogy nincs szükség számszerű megengedhető napi bevitel meghatározására, és az iparág által jelentett felhasználások mellett az egy évesnél idősebb lakosságnál nincs biztonsági aggály. Ugyanez vonatkozik a lecitinből származó kolinbevitelre is. A 12 hetestől 11 hónapos korig terjedő csecsemőkorra, valamint a különleges gyógyászati célra szánt élelmiszereket fogyasztó csecsemőkre és kisgyermekekre szintén nem talált biztonsági aggályt.

A hatóság 2020-ban külön véleményt adott ki a 16 hetesnél fiatalabb csecsemőknek szánt élelmiszerekben való felhasználásról, ami mutatja, hogy ezt a korcsoportot önálló kérdésként kezelik.

Az adalékanyagként fogyasztott lecitin tehát nem az a terület, ahol a kockázatot keresni érdemes. A mennyiség itt kicsi, és a hatóság az emberi kitettséget megbecsülte.

A szójaallergia: itt van tényleges tennivaló

A finomított szójaolaj és a szójalecitin nem egyforma az allergia szempontjából. Egy 2001-es hamburgi mérés finomított és nem finomított szójaolajat, valamint szójalecitineket vizsgált maradék allergenitásra. A finomított szójaolajokban immunglobulin-E-kötő aktivitást nem lehetett kimutatni, amit a szerzők a finomítás során alkalmazott hőkezeléssel magyaráznak. A nem finomított olajokban és a szójalecitinekben viszont maradék immunglobulin-E-kötő aktivitás volt kimutatható, sőt a lecitinkivonatokban egy körülbelül 16 kilodaltonos, addig le nem írt kötő szerkezet is megjelent.

Ez a lelet adja a lecitin egyetlen olyan kockázatát, amely egy jól körülhatárolható csoportot ténylegesen érint. Igazolt szójaallergia esetén a szójalecitin nem kezelhető semleges összetevőként, és a címkét minden esetben el kell olvasni. Aki nem szójaallergiás, annál ez a szempont nem merül fel.

A TMAO-kérdés: valós kutatási irány, nem kész ítélet

A lecitin fő alkotórésze, a foszfatidilkolin, a bélbaktériumok anyagcseréjén keresztül trimetil-amin-N-oxiddá, röviden TMAO-vá alakulhat. Ez a vegyület az elmúlt években a szív- és érrendszeri kutatás egyik központi témája lett.

Egy 2013-as vizsgálatban egészséges önkéntesek foszfatidilkolint kaptak két főtt tojás és jelölt foszfatidilkolin formájában. A TMAO szintje ezután emelkedett, széles spektrumú antibiotikum adása után jelentősen visszaesett, majd az antibiotikum elhagyása után újra megjelent. Ez igazolta, hogy az átalakulást a bélflóra végzi. Ugyanez a munka 4007, szívkatéteres vizsgálatra érkező beteget követett három éven át: a legmagasabb TMAO-negyedbe tartozóknál a súlyos szív- és érrendszeri esemény kockázata 2,54-szerese volt a legalacsonyabb negyedhez képest (95 százalékos konfidenciaintervallum 1,96 és 3,28 között), és az összefüggés a hagyományos kockázati tényezőkre való korrigálás után is fennmaradt. Az alapmechanizmust egy 2011-es közlemény írta le.

Két dolgot kell ehhez hozzátenni, különben az eredmény többet állít, mint amennyit bizonyít. Az egyik: a betegkövetéses rész megfigyeléses, és szívvizsgálatra érkező betegeken zajlott, tehát ok-okozati kapcsolatot nem bizonyít. A másik: a beavatkozásos rész nem lecitin-étrendkiegészítőt vizsgált, hanem tojásból és jelölt anyagból származó foszfatidilkolint, és nem betegségkimenetelt mért, hanem vérszintet. Aki ebből azt vezeti le, hogy a csokoládéban lévő emulgeálószer szívinfarktust okoz, olyan lépést tesz, amelyet ezek a vizsgálatok nem támasztanak alá.

Amit a régi cikkből érdemes visszavonni

Az a megfogalmazás, hogy a lecitin „elsősorban a szójából származik”, ma már pontatlan: több növényi és állati forrás használatos, és a címke árulja el, melyikről van szó.

Az az állítás, hogy a lecitinben lévő egészséges zsírok túlzott bevitele hozzájárulhat az elhízáshoz, nem áll arányban a mennyiségekkel. Adalékanyagként a lecitin bevitele az európai értékelés szerint nem igényel számszerű határértéket; ez nem az a nagyságrend, amely az energiaegyensúlyt eldönti.

A vérhígítókkal és koleszterinszint-csökkentőkkel való kölcsönhatásra a régi szöveg forrást nem adott, és az áttekintett anyagokban ilyen igazolt kölcsönhatás nem szerepel. Ez nem cáfolat, hanem a bizonyíték hiánya, és ezért itt nem is állítunk semmit.

Kinek érdemes óvatosnak lennie

Igazolt szójaallergiánál a szójalecitint tartalmazó termékek külön figyelmet érdemelnek, és a napraforgó- vagy repcelecitines változat lehet alternatíva. Aki étrend-kiegészítőként, nagy adagban szedne lecitint, annál a hatósági értékelés nem alkalmazható közvetlenül, mert az az adalékanyagként bevitt mennyiségre vonatkozik; a nagyobb adag hasi panaszt okozhat, és ez mennyiségfüggő. A TMAO-kérdés miatt önmagában nem indokolt megváltoztatni az étrendet, de érdemes tudni, hogy ez nyitott kutatási terület.

Összegzés

A lecitin adalékanyagként az európai hatósági újraértékelés szerint nem igényel számszerű beviteli határértéket, és a jelentett felhasználások mellett nem jelent biztonsági aggályt. Az egyetlen jól körülírt, csoportspecifikus kockázat a szójaallergia, ahol a mérések a lecitinben maradék allergénkötő aktivitást mutattak ki, szemben a finomított szójaolajjal. A foszfatidilkolinból keletkező TMAO valós és aktív kutatási irány, de a rendelkezésre álló adatok nem elegendők ahhoz, hogy ebből az élelmiszerekben lévő emulgeálószerre vonatkozó tanácsot lehessen levezetni.