A menta tea káros hatásai: tények, tévhitek és a tea meg az olaj közti különbség

A mentáról szóló figyelmeztetések többsége egyetlen ponton csúszik el: nem választja szét a mentateát a borsmentaolajtól. A kettő nem ugyanaz a készítmény, nem ugyanaz a hatóanyag-koncentráció, és a szakirodalom sem ugyanazt mondja róluk. Ha ezt szétválasztjuk, a menta tea kockázati profilja rövid és jól körülírható lesz.

Melyik mentáról beszélünk

A boltban menta néven több növény és többféle termék fut. A gyógyszerészeti szakirodalom a borsmentát, a Mentha piperita levelét tárgyalja, és az alábbi hatósági megállapítások is erre vonatkoznak. A fodormenta és a mentaízesítésű, aromával készült teakeverékek ettől eltérő összetételűek, és rájuk ezek a megállapítások nem vihetők át automatikusan. Ugyanez igaz a mennyiségre is: egy gyengére áztatott csésze tea és egy erős, hosszan állni hagyott főzet nem ugyanaz a kitettség, még akkor sem, ha ugyanabból a filterből készült.

Amit a gyógyszerhatóság mond a mentalevélről

Az Európai Gyógyszerügynökség növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága kiadott egy monográfiát a borsmentalevélről. Ez emésztéssel összefüggő panaszok, például emésztési zavar és szélgörcs enyhítésére engedi a levélkészítményeket, felnőtteknél és négy évesnél idősebb gyermekeknél; ha a panaszok két hétnél tovább fennállnak, orvoshoz kell fordulni. A monográfia hatálya a szárított, aprított levélre és annak kivonataira terjed ki, tehát a teára, folyékony és szilárd belsőleges készítményekre, nem a borsmentaolajra. A jóváhagyás alapja hagyományos alkalmazás, nem klinikai vizsgálatsorozat.

Két figyelmeztetés érdemel külön említést. Az egyik a mellékhatások között szerepel: a gyomorsav visszaáramlásának, tehát a refluxnak a súlyosbodása és a gyomorégés. A másik óvatosságra int azoknál, akiknek epekövük vagy más epeúti problémájuk van.

Ez a két pont a menta tea valós kockázati profiljának a magja, és mindkettő hatósági dokumentumból származik, nem népi megfigyelésből.

A reflux: a figyelmeztetés áll, a hozzá fűzött magyarázat nem

A refluxos panaszokkal kapcsolatos óvatosság tehát megalapozott. A hozzá szokásosan társított magyarázat viszont nem állja meg a helyét abban a formában, ahogy terjed. Az elterjedt indoklás szerint a menta ellazítja az alsó nyelőcső záróizmát, és ezért engedi vissza a gyomorsavat.

Egy manometriás vizsgálatban, amelyben nyolc, diffúz nyelőcsőgörccsel diagnosztizált beteg vett részt, az alsó nyelőcső záróizmának nyomását és a nyelőcsőtest összehúzódásait mérték tíz nyeletés után, közvetlenül a mérés előtt és tíz perccel azután, hogy a betegek tíz milliliter vízben elkevert öt csepp borsmentaolajat ittak. Az alsó nyelőcső záróizmának nyomása és a nyelőcső felső, valamint alsó szakaszának összehúzódási nyomása és időtartama nem különbözött a borsmentaolaj előtt és után. Ami megváltozott, az az volt, hogy a borsmentaolaj minden betegnél teljesen megszüntette az egyidejű nyelőcső-összehúzódásokat.

Ez nyolc beteg adata, tehát nem zárja le a kérdést. Arra viszont elég, hogy a záróizom-nyomás csökkenését ne állítsuk bizonyított mechanizmusként. A gyakorlati tanács ettől nem változik: akinél a menta tea reprodukálhatóan gyomorégést vagy refluxos panaszt vált ki, annak érdemes kerülnie, és ezt a hatósági monográfia mellékhatáslistája is alátámasztja.

A menta olaj: erősebb hatás, több mellékhatás

A borsmentaolaj más kategória, és ott van klinikai bizonyíték is. Egy 2022-es szisztematikus áttekintés és metaanalízis tíz randomizált vizsgálat 1030 betegének adatait vonta össze az irritábilis bél szindróma kezeléséről. A borsmentaolaj hatásosabb volt a placebónál a globális tünetekre (a nem javulás relatív kockázata 0,65; 95 százalékos konfidenciaintervallum 0,43 és 0,98 között, a kezelendők száma 4) és a hasi fájdalomra is (0,76; 0,62 és 0,93 között, a kezelendők száma 7).

Ugyanez az elemzés a másik oldalt is megmutatja: a nemkívánatos események gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a borsmentaolajjal (bármely nemkívánatos esemény relatív kockázata 1,57; 1,04 és 2,37 között), és a szerzők a bizonyítékok minőségét nagyon alacsonynak minősítették.

A tanulság a mentateára nézve is fontos. A hatás és a mellékhatás ugyanabból a hatóanyagból ered, és a koncentrációval együtt nő. Egy csésze tea nem ugyanaz a kitettség, mint egy bélben oldódó kapszula, ezért a kapszulára vonatkozó eredményeket sem előnyként, sem kockázatként nem lehet a teára áttenni.

A gyógyszerkölcsönhatás: mit tudunk, és honnan

A régi cikk azt írta, hogy nagy mennyiségű menta tea befolyásolhatja bizonyos gyógyszerek hatékonyságát, és külön kiemelte a vérnyomáscsökkentőket és a cukorbetegség kezelésére szolgáló szereket. Erre nem találtam emberi vizsgálatot.

Ami található, az más természetű. Egy 2019-es japán munka májsejtvonalon, rifampicinnel kezelt sejtekben vizsgálta a borsmentakivonat hatását, és azt találta, hogy a kivonat gátolta a CYP3A4 enzim hírvivő ribonukleinsavának termelődését. Ez sejtes kísérlet, amely egy lehetséges mechanizmust mutat meg, nem pedig azt, hogy egy csésze tea megváltoztatja egy gyógyszer vérszintjét emberben. A kettő közötti különbséget a menta esetében nem hidalta át emberi vizsgálat, ezért a cikk sem állít ilyet.

Allergia és érintkezési túlérzékenység

A mentára adott allergiás reakció ritka, de dokumentált. A bőrgyógyászati szakirodalom külön foglalkozik a borsmentával mint érintkezési allergénnel, és leírt eset az is, amikor a fogkrémben és torokfájás elleni készítményben lévő mentol okozott allergiás ajakgyulladást. Ezek jellemzően helyi, érintkezési reakciók, nem a tea megivásához kötődnek, de azt megmutatják, hogy a menta összetevői kiválthatnak immunválaszt.

Kinek érdemes külön óvatosnak lennie

Reflux betegségnél és visszatérő gyomorégésnél a menta tea a hatósági mellékhatáslista alapján ronthat a panaszokon, és az egyéni tapasztalat itt megbízható iránytű. Epekő és epeúti betegség esetén a monográfia külön óvatosságra int. Négy éven aluli gyermekeknél a levélkészítmények a monográfia hatályán kívül esnek. Ismert mentol- vagy mentaérzékenységnél a kerülés indokolt, beleértve a fogkrémet és a torokfertőtlenítőket is.

Összegzés

A menta tea kockázatai szűkek és pontosan megnevezhetők: a gyomorsav visszaáramlásának súlyosbodása és a gyomorégés a hatósági monográfia mellékhatásai között szerepel, az epeköves betegeknél pedig külön óvatosságra int a dokumentum. A záróizom ellazulására épülő magyarázatot egy kis létszámú manometriás vizsgálat nem támasztotta alá. A gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó félelem sejtes kísérletből származik, emberi vizsgálat nélkül. A borsmentaolaj pedig külön kategória: ott bizonyított hatás és több mellékhatás is van, de ezek nem vihetők át a teára.