Gránátalma káros hatása: mit igazolnak az emberi vizsgálatok, és mit nem

A gránátalma körüli legelterjedtebb figyelmeztetés az, hogy úgy viselkedik, mint a grapefruit: felerősíti a gyógyszerek hatását, mert gátolja ugyanazt a májenzimet. Ez az állítás laboratóriumi kísérletekre épül, embereken viszont többször is megmérték, és nem igazolódott. Ugyanakkor van néhány dokumentált eset, ahol tényleg baj történt. A kettő szétválasztása itt fontosabb, mint bárhol máshol ebben a témában.

Mit tartalmaz, és miért nem mindegy, hogy gyümölcs vagy lé

Az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatbázisában a nyers gránátalma (FDC azonosító: 169134) 100 grammja 83 kilokalóriát, 18,7 gramm szénhidrátot, 4,0 gramm rostot, 1,67 gramm fehérjét és 236 milligramm káliumot tartalmaz. Ugyanennek az adatbázisnak a palackozott gránátalmalére vonatkozó tétele (FDC azonosító: 167787) 100 milliliterenként 54 kilokalóriát, 13,13 gramm szénhidrátot és mindössze 0,1 gramm rostot ad.

A különbség nem apró. A gyümölcsben a szénhidrát rosttal együtt érkezik, a léből a rost gyakorlatilag eltűnik. Egy pohár, tehát nagyjából 200 milliliter gránátalmalé 26 gramm szénhidrátot jelent, lényegében rost nélkül. Cukorbetegségnél és inzulinrezisztenciánál a mennyiség és a forma tehát számít, és a lé nem cserélhető fel a gyümölccsel. Ez az egyetlen olyan pontja a gránátalma kockázati profiljának, amely nagy létszámú csoportot érint.

A grapefruit-hasonlat: laboratóriumban igen, emberben nem

Egy 2007-es amerikai vizsgálat ugyanabban a munkában mérte a gránátalmalé és a grapefruitlé hatását. Emberi májmikroszómákon mindkét lé gátolta a CYP3A enzimet, sőt a felezési gátló koncentrációjuk hasonló volt. A különbség akkor jelent meg, amikor a kísérletet emberen folytatták. Tizenhárom egészséges önkéntesnél a gránátalmalé nem változtatta meg a vénásan adott midazolám felezési idejét, megoszlási térfogatát és clearance-ét, és a szájon át adott midazolám csúcskoncentrációját, görbe alatti területét és clearance-ét sem. Ugyanez a mennyiségű grapefruitlé viszont 1,3-szeresére emelte a midazolám csúcskoncentrációját, 1,5-szeresére a görbe alatti területét, és a szájon át adott adag clearance-ét a kiindulási érték 72 százalékára csökkentette.

A vizsgálat arra is magyarázatot kínál, miért tér el a két lé viselkedése. Ha a mikroszómákat előzetesen együtt inkubálták a lével, a gránátalmalé gátló hatása gyengült, a grapefruitlevé viszont erősödött. Ez arra utal, hogy a grapefruit esetében az enzimet tartósan kiiktató gátlásról van szó, a gránátalmalénél viszont nem. Egy tartósan kiiktatott enzim pótlása napokba telik, egy múló gátlás pedig a lé eltávozásával megszűnik.

A kérdést egy japán munkacsoport tovább vizsgálta arra az esetre, ha nem egyszeri, hanem tartós fogyasztásról van szó. Tizenhat egészséges önkéntes két héten át napi kétszer 200 milliliter gránátalmalevet ivott, majd a 14. napon kapott midazolámot. A görbe alatti terület mértani középarányosa 1,02 volt (95 százalékos konfidenciaintervallum 0,95 és 1,09 között), a csúcskoncentrációé 0,95 (0,79 és 1,11 között), és a bomlástermékek vizeletbeli kiválasztása sem változott érdemben.

Két független vizsgálat, kétféle elrendezésben, ugyanazzal az eredménnyel: a gránátalmalé nem mutatta a grapefruittól megszokott enzimgátló hatást emberben. Ez nem azt jelenti, hogy a gránátalma minden gyógyszerre nézve közömbös; azt jelenti, hogy a grapefruit-analógiát nem lehet automatikusan ráhúzni.

Ahol viszont tényleg történt baj

Három eset érdemel figyelmet, mindhárom egyedi közlés.

Egy 2006-os közlemény egy 48 éves férfi esetét írja le, aki tizenhét hónapja szedett ezetimibet napi 10 milligrammban és rozuvasztatint 5 milligrammban másnaponta. Három héttel a jelentkezése előtt kezdett gránátalmalevet inni, heti kétszer 200 millilitert. Combfájdalommal került ellátásra, a szérum kreatin-kináz szintje 138 030 egység/liter volt, a normális 200 alatti értékkel szemben. A szerzők maguk hangsúlyozzák, hogy a rozuvasztatin bomlásáért nem a szóban forgó májenzim felel, tehát a mechanizmus nem tisztázott.

Két további közlemény, egy 2009-es amerikai és egy 2010-es brit, véralvadásgátlót szedő betegeknél írt le lehetséges kölcsönhatást a gránátalmalével. A brit szerzők ezt maguk minősítik így: az eset nem bizonyítja az összefüggést, viszont felhívja a figyelmet arra, hogy instabil véralvadásgátló-beállítás vizsgálatakor a teljes gyógyszer-, étel- és italtörténetet fel kell venni.

Az eseti közlés műfaja lényeges. Egy ilyen közlemény azt mutatja meg, hogy valami megtörténhet, nem azt, hogy milyen gyakran történik meg, és nem is azt, hogy mi okozta. Egy 138 000 egység/literes kreatin-kináz érték viszont akkor is figyelmet érdemel, ha egyetlen betegről van szó.

Allergia

A gránátalmára adott allergiás reakció ritka, de dokumentált. Egy 2008-as közlés gránátalmához kötött, testmozgás által kiváltott anafilaxiát írt le, egy 2015-ös pedig olyan gránátalma-anafilaxiát, amely az őszibarack lipidtranszfer-fehérjéjével, a Pru p 3 allergénnel való keresztreakcióval magyarázható. Ez utóbbi a mediterrán térségben és Magyarországon is jelen lévő allergiatípushoz kapcsolódik: aki őszibarackra vagy más csonthéjas gyümölcsre reagál, annál a gránátalma sem eleve kizárt.

Amit a régi cikkből érdemes pontosítani

A „véralvadásgátlót szedőknek kerülniük kell” tanács túl tág. A rendelkezésre álló emberi adatok szerint a gránátalmalé nem viselkedik grapefruitként, viszont véralvadásgátló kezelés alatt bármilyen új, rendszeressé váló étel vagy ital bevezetése a beállítás ellenőrzését indokolja. A helyes megfogalmazás tehát nem tiltás, hanem az, hogy a változást a kezelőorvos tudtával érdemes megtenni, és a beállítást utána ellenőrizni kell.

A cukortartalommal kapcsolatos figyelmeztetés is pontosítható. Nem a gránátalma, hanem a gránátalmalé az, ahol a szénhidrát rost nélkül és nagy mennyiségben érkezik.

Kinek érdemes óvatosnak lennie

Véralvadásgátlót vagy sztatint szedőknél a rendszeres, napi szintű gránátalmalé-fogyasztás olyan változás, amelyet érdemes megbeszélni a kezelőorvossal, és utána ellenőrizni a megfelelő laborértéket. Cukorbetegségnél és inzulinrezisztenciánál a lé mennyisége számít, a gyümölcs kevésbé. Csonthéjas gyümölcsökre allergiásoknál az első fogyasztás óvatosságot kíván. Mindenki másnál a gránátalma a mért adatok szerint hétköznapi gyümölcsként kezelhető.

Összegzés

A gránátalmáról szóló legelterjedtebb figyelmeztetés, hogy a grapefruithoz hasonlóan felerősíti a gyógyszerek hatását, két emberi vizsgálatban sem igazolódott, miközben ugyanabban a kísérletben a grapefruit egyértelműen kimutatható hatást adott. A valós kockázat két helyre szűkül: néhány eseti közlésre, ahol véralvadásgátló vagy sztatin mellett történt baj, és a gránátalmalé rost nélküli szénhidráttartalmára. A gyümölcs maga a rendelkezésre álló adatok alapján nem tartozik a kockázatos élelmiszerek közé.