Lúgos víz káros hatásai: a csontvédő érv megbukott, a napi öt liter viszont kórházba juttatott valakit

A lúgos vízhez három ígéret tapad: lúgosítja a szervezetet, védi a csontot, és enyhíti a refluxot. A mérések ebből egyet cáfolnak, egyet kémcsőben igazolnak, a harmadikat pedig árnyalják. Közben van két olyan leírt eset, amely a kockázati oldalt is megmutatja.

A csont: itt bukott meg a legismertebb érv

A lúgos termékek marketingjének alapja az úgynevezett savas hamu elmélet: eszerint a fehérje- és gabonaalapú étrend savterhelést hoz létre, ez növeli a vizelettel ürülő kalciumot, ami a csontból szabadul fel, és így csontritkuláshoz vezet.

Ezt az elméletet két összefoglaló elemzés vizsgálta meg. Az első kifejezetten a kalcium-anyagcserére kidolgozott, szigorú módszertani feltételeknek megfelelő vizsgálatokra szorítkozott: 16 vizsgálatból öt felelt meg ezeknek.

Az eredmény kettéválik, és ez a különbségtétel a lényeg. A savterhelés növekedése és a vizeletben ürülő kalcium között valóban szignifikáns, egyenes összefüggés van. A teljes kalciumegyenlegre viszont nem volt hatás, és a csontanyagcsere jelzőjének számító N-telopeptid szintjére sem.

A következtetés ebből az, hogy a savterheléshez társuló kalciumürítés nem jelent a szervezet egészét érintő kalciumveszteséget, és a jó minőségű egyensúlyvizsgálatokból nincs bizonyíték arra, hogy a savterhelés növelése csontvesztéshez vagy csontritkuláshoz vezetne.

A másik elemzés az ok-okozatiság megítélésére kidolgozott szempontrendszer szerint dolgozta fel a szakirodalmat: 238 közleményből 55 felelt meg a feltételeknek, köztük 22 randomizált beavatkozás, két összefoglaló elemzés, 11 követéses vizsgálat és 19 sejtszintű vizsgálat. Ugyanaz jött ki: a vizeletben mért kalciumürítés illeszkedik az elmélethez, a kalciumegyenleg-vizsgálatok viszont nem igazolják a szervezet szintjén a veszteséget.

Érdemes hozzátenni, mit jelent ez a vizeletben mért emelkedés. A vese a felesleges savat kiválasztja, és a vizelet pH-ja ezért mozdul el; a vér pH-ja viszont szűk tartományban marad, mert a szervezet több pufferrendszerrel tartja ott. Amikor egy termék a szervezet lúgosítását ígéri, a mért változás jellemzően a vizeletben van, nem a vérben.

A bikarbonátos ásványvíz: itt van mérhető változás

Fontos szétválasztani két dolgot, amit a hétköznapi szóhasználat összemos. A lúgos víz kifejezés általában elektrolízissel előállított, ionizált vizet jelent. A természetes, magas hidrogén-karbonát-tartalmú ásványvíz ettől eltérő termék.

Az utóbbiról egy 2025-ös áttekintés összegzi a méréseket, literenként 1300 milligramm fölötti hidrogén-karbonát-tartalmú vizekre. Ezeknél emelkedik a vizelet pH-ja, és jelentősen csökken a savkiválasztás. Csökken a vesekőképződéssel összefüggő anyagok, például a kalcium és az oxalát ürítése, ugyanakkor a kőképződést gátló anyagoké, például a magnéziumé és a citráté is. A vérben stabilizálódik a pH és emelkedik a hidrogén-karbonát szintje.

Ez mérhető élettani változás, tehát a víz valóban tesz valamit. Amit ebből kimondanak, azt viszont érdemes pontosan kezelni: a szerzők maguk is jelzik, hogy a következtetések ígéretesek, de további megerősítésre szorulnak, és az áttekintés elbeszélő jellegű, nem összevont hatásszámítás.

Itt kapcsolódik vissza a csontkérdés. Ha egy víz csökkenti a savkiválasztást, az a vizeletben látszik. Hogy ez a csont állapotát is megváltoztatja-e, az a fenti két elemzés szerint a kalciumegyenleg szintjén nem igazolódott.

A reflux: az egyetlen célzott mérés kémcsőben történt

A refluxos ígéret hátterében egy 2012-es közlemény áll. A gondolatmenet az, hogy a nyelőcső és a gége károsodását a pepszin nevű emésztőenzim okozza, amely savas közegben aktiválódik, és semleges pH-n is stabil marad, tehát bármilyen forrásból származó savval újraaktiválható.

A vizsgálat azt nézte meg, hogy a természetes hidrogén-karbonátot tartalmazó, 8,8-as pH-jú artézi víz visszafordíthatatlanul roncsolja-e az emberi pepszint, és mekkora a savmegkötő képessége.

Az eredmény szerint a 8,8-as pH-jú víz a pepszint azonnal és véglegesen hatástalanította, és a savmegkötő képessége jóval meghaladta a szokásos pH-jú palackozott vizekét.

Egy megkötést itt is ki kell mondani, amit a közlemény maga is kiír: ezek laboratóriumi, kémcsöves vizsgálatok. A cím is lehetőséget fogalmaz meg, nem bizonyított kezelési hatást, és betegeken végzett összehasonlítás nem tartozik hozzá.

Amikor a lúgos víz kárt okozott

A kockázati oldalról két leírt eset áll rendelkezésre, és mindkettő ugyanarra tanít: a mennyiség és az időtartam számít.

Az egyik egy 42 éves nő, aki egy hónapon át naponta öt liter lúgos, elektrolízissel előállított vizet ivott. Három hét bágyadtsággal, gyengeséggel, járásnehezítettséggel és hányással került sürgősségire. A vérgáz-eredménye 7,69-es pH-t mutatott, a káliumszintje 1,6, a hidrogén-karbonát-szintje 46 milliekvivalens per liter volt, és a szívén megnyúlt átvezetési időt mértek. Négy nap folyadék- és elektrolitpótlás után az értékei rendeződtek.

A közlemény szerzői kiírják, hogy tudomásuk szerint palackozott lúgos víztermék súlyos mellékhatásáról korábban nem jelent meg szakirodalmi közlés. Ez egy eset, nem gyakoriság, de azt megmutatja, hogy a felső határ létezik.

A magyar eset: a termálvíz is idetartozik

A másik eset magyar közlemény. Egy 83 éves férfit tartósan magas vérkalciumszint és vesefunkció-romlás miatt utaltak nefrológiai szakrendelésre, és a korábbi vizsgálatok nem találták meg az okot.

Végül kiderült, hogy a beteg éveken át napi másfél-két liter, jelentős kalciumtartalmú termálvizet ivott. A tejlúg-szindróma három jellemzője, tehát a magas vérkalciumszint, az anyagcsere-eredetű lúgosodás és a veseelégtelenség együtt volt jelen. A termálvíz elhagyása után minden érték és tünet rendeződött.

A tejlúg-szindróma neve történeti: eredetileg gyomorfekélyes betegeknél írták le, akik nagy mennyiségű tejet és lúgos port fogyasztottak. Az ok tehát nem a víz mint olyan, hanem a tartósan nagy mennyiségű kalcium és felszívódó lúgos só együttese.

Ez az eset azért fontos, mert a termálvíz Magyarországon nem különleges, egzotikus termék, és a napi másfél-két liter nem tűnik szélsőséges mennyiségnek.

Amit ebből érdemes elvinni

A csontvédő érv, amely a lúgos termékek marketingjének alapja, két elemzésben sem igazolódott a kalciumegyenleg szintjén, csak a vizeletben mért kalciumürítésben.

A refluxra vonatkozó eredmény kémcsöves, tehát a betegre vonatkozó hatásról nem mond ki semmit.

A két leírt eset a mennyiségre figyelmeztet: napi öt liter lúgos víz egy hónapig, illetve napi másfél-két liter kalciumgazdag termálvíz éveken át kórházi ellátást igénylő állapothoz vezetett. Mindkét betegnél a szer elhagyása után rendeződtek az értékek.