Hunyadi víz káros hatásai: nem a hozzászokás a valódi kockázat, hanem a magnézium

A Hunyadi víz káros hatásairól szóló írások szinte mindegyike ugyanazzal a mondattal kezd: a szervezet hozzászokik, a bél ellustul, és egy idő után már nem megy nélküle. Ez a mondat a szakirodalomban nem áll meg. Ugyanakkor van egy másik kockázat, amelyről sokkal ritkábban esik szó, pedig halálos kimenetelű eseteket is leírtak. Ez a magnézium felszaporodása a vérben.

Mi hat benne, és min mértek

A magyar keserűvizek hashajtó hatását a bennük oldott szulfátsók adják, elsősorban a magnézium-szulfát és a nátrium-szulfát. A mechanizmus ozmotikus: a szulfát a vastagbélben megköti a vizet, és megakadályozza a felszívódását, ezért a béltartalom hígabb marad és gyorsabban halad.

Fontos elöljáróban tisztázni egy dolgot, ami az összes lenti számra vonatkozik. A magnézium-szulfátban gazdag ásványvizekkel klinikai vizsgálatokat végeztek, de nem a Hunyadi vízzel: a vizsgálatok más márkájú, hasonló összetételű vizeket használtak. A hatásmechanizmus ugyanaz, a számok viszont az ott vizsgált vizekre és adagokra érvényesek, nem közvetlenül erre a termékre.

Egy 2014-es, kettős vak, placebokontrollos francia vizsgálat 244, székrekedéssel élő, 18 és 60 év közötti nő bevonásával készült. A napi 1 liter magnézium-szulfátban gazdag ásványvizet ivó csoportban a második héten a résztvevők 37,5 százalékánál csökkent a székrekedés, szemben a szegény ásványianyag-tartalmú vizet ivó csoport 21,1 százalékával. A résztvevők válasza a magnézium-szulfát koncentrációjával együtt mozgott, tehát a hatást ténylegesen ez az összetevő adta. A vizsgálat biztonságossági része szerint súlyos nemkívánatos esemény nem fordult elő.

Egy 2016-os német vizsgálatban 100 ember napi 1 liter szulfátban gazdag ásványvizet vagy szénsavas csapvizet ivott hat héten át. Három hét után a heti székletszám növekedése az ásványvizes csoportban 2,02, a placebocsoportban 0,88 volt. Hat hét után viszont a két csoport között már nem volt statisztikailag igazolható különbség.

Egy 2017-es vizsgálat 106 résztvevővel napi 500 milliliter magnézium- és nátrium-szulfátban gazdag ásványvizet mért, és a székletgyakoriságban, a széklet állagában és a székrekedéses panaszokban is a víz javára talált különbséget.

Ez a három vizsgálat együtt azt mondja, hogy a hatás valós és mérhető, de mérsékelt, és nem feltétlenül marad meg hetekig azonos erősséggel.

A hozzászokás: ez a leggyakoribb állítás, és ez a leggyengébben megalapozott

A székrekedéssel kapcsolatos tévhiteket egy 2005-ös áttekintés vette sorra a témában járatos szerzőkkel. A hashajtókra vonatkozó következtetései a következők.

Az ajánlott adagban szedett izgató hashajtók valószínűleg nem károsítják a vastagbelet. A krónikus székrekedéssel élők egy része valóban hashajtóra szorul ahhoz, hogy a bélműködése kielégítő legyen, de ez nem a korábbi hashajtószedés következménye. Az izgató hashajtókkal szembeni tolerancia ritka. A hashajtó elhagyása után jelentkező visszacsapó székrekedésre nincs adat. És bár a hashajtókkal vissza lehet élni, függőség kialakulására nincs lehetőség.

Ez a tévhitkorrekció az izgató hashajtókra a legerősebb, mert azokra vonatkozó adatok szólnak. A keserűvíz viszont nem izgató, hanem ozmotikus hashajtó: nem a bélfal idegvégződéseit ingerli, hanem fizikai úton tartja bent a vizet. Az az érv tehát, hogy a bélfal ingerlése kimeríti a bél saját működését, erre a hatásmódra még kevésbé alkalmazható.

A gyakorlati üzenet nem az, hogy a keserűvizet korlátlanul lehet inni. Az üzenet az, hogy ha valaki hosszú ideje csak hashajtóval tud székelni, azt nem a hashajtó okozta, hanem a mögötte lévő, kivizsgálandó ok.

A valódi, dokumentált kockázat: a magnézium felszaporodása

Itt viszont komoly esetleírások vannak.

Egy 2018-as közlemény egy 53 éves nő halálos kimenetelű esetét írja le. A beteget krónikus tüdőbetegség fellángolása miatt vették fel, és korábban rendszeresen szedett magnéziumtartalmú hashajtót. Felvételkor a szérumszintje 2,0 milligramm/deciliter volt, ami a folyadékpótlás és a vízhajtás ellenére 10,8 milligramm/deciliterig emelkedett, miközben a vesefunkciója normális volt. A vesepótló kezelés csökkentette a szintet, az állapota mégis romlott, sokk és vizeletelválasztás nélküli veseelégtelenség alakult ki, és két nappal később meghalt.

Ennek a leírásnak van egy mechanizmusra vonatkozó része, ami itt a legfontosabb: a székrekedésben szenvedő betegeknél a bélben visszatartott, magnéziumtartalmú hashajtó raktárként viselkedik, amelyből folyamatosan szívódik fel a magnézium. Vagyis minél lassabban ürül a bél, annál tovább tart a felszívódás, pontosan abban a helyzetben, amelyben a szert szedik.

Egy 2019-es japán esetsorozat négy, 65 évnél idősebb, székrekedéses beteget mutat be, akiknél magnézium-oxid szedése mellett tünetet okozó, súlyos magnéziumszint-emelkedés alakult ki; egyiküknél halálos kimenetellel. Mind a négyen vesefunkciós zavarral éltek, és mind a négyen nehezen tudták elmondani a panaszaikat agyérkatasztrófa vagy demencia miatt. A szerzők következtetése, hogy ez az állapot gyakoribb, mint korábban gondolták, és hogy a magas kockázatú betegeknél a kezelés megkezdése vagy az adag emelése után mérni kell a szérum magnéziumszintjét.

Ezek az esetek nem ásványvízzel, hanem gyógyszerkészítménnyel történtek, tehát nagyobb magnéziumadaggal. A tanulság mégis átvihető, mert a felszívódás útja ugyanaz, és a kockázati csoport is ugyanaz.

Kinek kell külön óvatosnak lennie

Vesebetegségnél, mert a magnézium kiválasztása a vesén keresztül történik. Időskorban, különösen ha a panaszok elmondása nehézkes, mert a magnézium okozta gyengeség, aluszékonyság és zavartság könnyen az alapbetegség számlájára írható. Lassult bélműködésnél vagy bélelzáródás gyanújánál, mert ilyenkor épül fel a bélben az a raktár, amely a felszívódást elnyújtja. És akkor, ha valaki egyszerre több magnéziumforrást használ: hashajtót, savlekötőt és étrend-kiegészítőt.

A régi cikk elektrolit-egyensúlyzavart említ szédüléssel és gyengeséggel. Ez az irány helyes, csak túl általános: a keserűvíznél nem valamilyen elektrolit általában, hanem konkrétan a magnézium az, aminek a felszaporodása mérhető és leírt.

A gyomor- és bélpanaszok

A hasi görcs és a puffadás valós, várható hatás, nem szövődmény: az ozmotikus hashajtás velejárója. A fenti klinikai vizsgálatokban a biztonságossági értékelés jó volt, súlyos nemkívánatos eseményt nem jelentettek. Aki már meglévő gyulladásos bélbetegséggel vagy fekéllyel él, annál viszont a panaszok elkülönítése orvosi feladat, mert ilyenkor az alapbetegség tünete és a szer hatása összekeverhető.

Összegzés

A Hunyadi víz és a többi keserűvíz hatóanyaga a magnézium-szulfát, és a hasonló összetételű vizekkel végzett vizsgálatok szerint a hatás valós, de mérsékelt: a legnagyobb vizsgálatban a második héten a résztvevők 37,5 százalékánál javult a székrekedés, szemben a kontroll 21,1 százalékával. A leggyakrabban emlegetett veszély, a hozzászokás, a szakirodalom szerint nem áll meg: függőségre nincs lehetőség, tolerancia ritka, visszacsapó székrekedésre nincs adat. Ami viszont dokumentált, és amiről alig esik szó: a magnézium felszaporodása a vérben, halálos esetekkel is. Ez veseelégtelenségnél, időskorban és elakadt bélműködésnél a valódi kockázat, és orvosi kérdés, nem mértékletességé.