Dió káros hatásai: a súlygyarapodás két év alatt sem jött be, a penésztoxin viszont mért kockázat

A dióról szóló figyelmeztetések három dolgot sorolnak: allergia, hízás és avasodás. Az első valós, és a mérések szerint egyre fontosabb. A második két év alatt, napi 28 és 56 gramm közötti adaggal sem igazolódott. A harmadik pedig egy másik, sokkal jobban dokumentált kockázatot takar el: a penésztoxint.

Az allergia: ritka, de gyorsan változik

Egy 2015-ös rendszerezett áttekintés 36 vizsgálatot dolgozott fel a héjas gyümölcsök allergiájának népességszintű gyakoriságáról. A terheléses vizsgálattal megerősített, immunglobulin-E-közvetített héjasgyümölcs-allergia gyakorisága 2 százalék alatt volt, bár ezt a legszigorúbb módszert csak hét vizsgálat használta. A valószínűsíthető allergia gyakorisága 0,05 és 4,9 százalék között mozgott. Ha a becslésbe a szájüregi allergiás tünetegyüttest is beleszámították, az érték jóval magasabb, 8 és 11,4 százalék közötti lett, főleg európai adatokból. A dió az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a leggyakrabban jelentett héjasgyümölcs-allergiák közé tartozik.

Ennél érdekesebb, ami az utóbbi években történt. Egy 2025-ben közölt japán, három intézményt átfogó vizsgálat 2011 és 2021 között 904 gyermeket elemzett, akik ételallergia okozta anafilaxiával kerültek sürgősségi ellátásra. A dió által kiváltott esetek aránya 3,2 százalékról 26,1 százalékra emelkedett, miközben a többi ételnél nem volt szignifikáns változás. A dióval érintett 80 gyermek és a többi 824 gyermek életkorának mediánja egyaránt 3,9 év volt.

Két részlet ebből különösen fontos. Az egyik: a dióval érintett csoportban a gyermekek 28,8 százalékánál volt korábban ismert az adott ételre vonatkozó allergia, szemben a másik csoport 47,4 százalékával. Vagyis a dióreakciók nagyobb arányban voltak első alkalommal jelentkezők, előzetes figyelmeztetés nélkül. A másik: az emésztőrendszeri tünetek a dióscsoportban gyakoribbak voltak, 72,5, illetve 55,9 százalék.

A keresztreakciókról egy 2016-os finn vizsgálat ad képet, amely 114 572 nyírfapollen-bőrpróbát és 50 604 héjasgyümölcs-bőrpróbát elemzett. A nyírfapollenre érzékenyek 84 százaléka volt egyben mogyoróra, 71 százaléka mandulára és 60 százaléka földimogyoróra is érzékeny. A héjas gyümölcsök közül a kesu és a pisztácia, illetve a pekándió és a dió korrelált a legerősebben. Ugyanakkor a bőrpróbával érzékenynek talált betegek többsége nem vagy csak enyhe tünetekről számolt be, tehát az érzékenység és a klinikai allergia nem ugyanaz.

A hízás: ezt lemérték, két éven át

A régi cikk szerint a dió energiadús, ezért a mértéktelen fogyasztás kalóriatöbblethez és súlygyarapodáshoz vezet. Ezt közvetlenül vizsgálták.

Egy kétéves, randomizált vizsgálat egészséges, átlagosan 69 éves résztvevőket osztott két csoportba: 183-an napi 28 és 56 gramm közötti diót kaptak, ami a napi energiaszükségletük mintegy 15 százalékának felel meg, és ezt építették be a szokásos étrendjükbe; 173-an dió nélkül étkeztek.

Két év után a testsúly a teljes mintában csökkent, a testzsír aránya nőtt, de a két csoport között sem a testsúlyban, sem a testzsírban nem volt szignifikáns különbség. A testsúlyváltozás a kontrollcsoportban mínusz 0,6 kilogramm, a diós csoportban mínusz 0,4 kilogramm volt. A testzsír aránya 0,9, illetve 1,3 százalékponttal nőtt. A sovány testtömeg, a derékbőség és a derék-csípő arány gyakorlatilag változatlan maradt.

Ennél a vizsgálatnál a szerzők egy része kutatási támogatást kapott az amerikai dióágazat szakmai testületétől, és ezt a közlemény ki is írja. Az eredmény ettől még a leghosszabb ilyen mérés, és a napi adag sem volt kicsi.

Vagyis az energiasűrűség tény, de a napi 28 és 56 gramm közötti dió két év alatt nem okozott súlygyarapodást. A dió helyettesít más ételeket az étrendben, nem egyszerűen hozzáadódik.

Az avasodás helyett: az aflatoxin a mért kockázat

A régi cikk szerint a rosszul tárolt dió gyorsan avasodik, és az avas dióféle mérgező anyagokat termelhet. Az avasodás mérhető, de a mérgezés állítására nem találtam alátámasztást; ami viszont hatóságilag szabályozott és mért kockázat, az a penésztoxin.

Egy iráni felmérés 35, teheráni szupermarketekben véletlenszerűen vásárolt nyers dióminta aflatoxintartalmát mérte nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával. Az összes aflatoxin koncentrációja 0 és 112,8 nanogramm/gramm között mozgott. A minták 74,3 százalékában volt kimutatható aflatoxin, és a minták 20 százaléka lépte túl a Codex által megállapított, 15 nanogramm/grammos legmagasabb tűrhető határértéket.

Ennek a számnak megvan a hatóköre: egy adott ország egy adott piacán, egy adott évben vett 35 mintáról szól, tehát nem vihető át közvetlenül más piacokra. A nagyságrend viszont megmutatja, hogy miért van egyáltalán határérték, és miért nem mindegy, honnan származik a dió.

Az aflatoxinnal szemben a hőkezelés nem véd, mert a vegyület hőstabil. Amit a fogyasztó tehet: lezárt, jelölt csomagolású, kereskedelmi forgalomban lévő terméket vásárol, és a penészes, elszíneződött, dohos szemeket kidobja, nem válogatja ki és eszi meg a többit.

Amit az avasodásról ténylegesen mértek

Egy 2021-es török vizsgálat világos és sötét héjú dióbelet tárolt hat hónapon át, különböző csomagolással és hőmérsékleten. A peroxidszám és a szabad zsírsavtartalom minden mintában emelkedett a tárolás végére, és ez 20 Celsius-fokon szembetűnőbb volt, mint 4 fokon. A szabad zsírsavtartalom növekedése a sötét dióbélnél 6,1-szeres, a világosnál 3,1-szeres volt. A legrosszabb értékeket a levegőn, 20 fokon tárolt minták adták.

A szerzők következtetése ugyanakkor az, hogy a dióban lévő antioxidánsok miatt még a sötét dióbél oxidációs mutatói is elfogadhatók maradtak hat hónap után, levegőn, hűtés nélkül tárolva is.

Az avasodás tehát valós, mérhető és a tárolástól függ, de az idézett mérés szerint hat hónap alatt nem lépte túl az elfogadhatósági küszöböt. A hűtve, légmentesen tárolás ettől még értelmes, mert lassítja a folyamatot.

Az emésztési panaszok

A dió magas zsírtartalma miatt egyeseknél puffadás vagy hasi panasz jelentkezhet, ez a tapasztalat valós. Fontos viszont, hogy a japán vizsgálatban éppen az emésztőrendszeri tünetek voltak gyakoribbak a dió okozta anafilaxiás eseteknél. Vagyis a hirtelen jelentkező, erős hasi panasz dió után nem feltétlenül a zsírtartalom miatt van, és gyermeknél különösen érdemes komolyan venni.

Kinek érdemes külön figyelnie

Kisgyermekeknél, mert a japán adatok szerint a dió okozta anafilaxia arányában nőtt a leggyorsabban, és jellemzően előzetesen nem ismert allergiaként. Pekándió-allergiánál, mert a két növény keresztreakciója a legerősebbek között van. Nyírfapollen-allergiánál a héjas gyümölcsök bevezetése allergológiai kérdés, bár az érzékenység többségénél nem jár érdemi tünettel. Máj- vagy epebetegségnél az ellenőrzött forrásból származó, penészmentes termék választása indokoltabb.

Összegzés

A dió esetében a súlygyarapodás állítását egy kétéves, randomizált vizsgálat nem igazolta: napi 28 és 56 gramm dió mellett a testsúly- és testzsírváltozás nem tért el a dió nélkül étkező csoportétól. Az allergia ritka, de egy japán vizsgálatban a dió okozta gyermekkori anafilaxia aránya 3,2 százalékról 26,1 százalékra nőtt tíz év alatt, jellemzően korábban nem ismert allergiaként. Az avasodás mérhető és tárolásfüggő, de a hivatkozott mérésben hat hónap alatt elfogadható tartományban maradt. A leginkább alábecsült kockázat a penésztoxin: egy teheráni piaci felmérésben a nyers dióminták 74,3 százalékában volt kimutatható aflatoxin, és 20 százalékuk lépte túl a Codex határértékét.