Bodza káros hatásai: a növény melyik része és melyik faj kerül a tálba

A bodzával kapcsolatos kockázat nem magától a növénytől függ, hanem két dologtól: melyik faját szedtük le, és melyik részét használjuk fel. A szakirodalom mindkettőre ad támpontot, és a kettő közül a fajok összetévesztése a súlyosabb.

A nemzetség: 29 faj, és nem mind ugyanaz

A bodza nemzetségébe körülbelül 29 elismert faj tartozik, és a világon szinte mindenhol megtalálhatók, a szélsőségesen hideg és a sivatagi területek kivételével.

A növény vegyi összetételéről készült áttekintés szerint a nemzetségből eddig mindössze tizenegy fajt vizsgáltak meg a hatóanyagai szempontjából, és összesen 425 biológiailag aktív vegyületet írtak le bennük.

A felsorolás nem csak kedvező hatású anyagokat tartalmaz. A fenolos vegyületek, terpenoidok és zsírsavak mellett a listán ott vannak a cianogén glikozidok és a lektinek is. Az előbbiek azok a növényi vegyületek, amelyekből a szervezetben ciánvegyület szabadulhat fel, az utóbbiak pedig cukorkötő fehérjék, amelyek egy része a sejtek fehérjegyártását bénítja.

Ez a felsorolás magyarázza, miért nem mindegy, mit szedünk le és mit kezdünk vele.

Egy megkötést itt is ki kell mondani. A 425 vegyület a teljes nemzetségre vonatkozik, nem egyetlen fajra, és a felsorolásban szereplő anyagcsoportok jelenléte nem mondja meg, melyik fajban, melyik növényi részben és mennyi található belőlük. A kockázat megítéléséhez ez a három adat kellene, és a legtöbb esetben hiányzik.

A gyalogbodza: itt van a valódi veszély

A legfontosabb elhatárolás nem a növény részei között húzódik, hanem két faj között. A gyalogbodza, a fekete bodza lágyszárú rokona, gyógynövényként ismert, de a szakirodalom szerint az élelmiszerként való felhasználását a mérgezősége korlátozza.

A növényből olyan fehérjéket izoláltak, amelyek a riboszómát, tehát a sejt fehérjegyártó szerkezetét bénítják. Ezek az enzimek a riboszóma egy meghatározott pontján hasítanak, és ezzel megállítják a fehérjelánc épülését.

Az összefoglaló szerzői ki is mondják, hogy ennek a fehérjének a mérgezősége aggodalomra ad okot, és hogy a növényben lévő fehérjék biológiai szerepe egyelőre nem tisztázott; feltehetően a növény védekezését szolgálják a kártevők és a vírusok ellen.

A gyakorlati következtetés: a gyűjtésnél a faj pontos azonosítása nem szépészeti kérdés. A két növény két külön faj, a fekete bodza és a gyalogbodza, és a szakirodalom csak az utóbbinál nevezi meg élelmiszer-biztonsági korlátként a mérgezőséget. Aki nem biztos a fajban, annál a helyes lépés a szakértői azonosítás, nem a kóstolás.

Az áttekintés a nemzetség hagyományos gyógyászati használatát is felsorolja, és ez segít megérteni, miért kerül elő a bodza ilyen sok formában: csonttöréstől és reumától a cukorbetegségen és a bőrbetegségeken át a légúti panaszokig terjedő listán szerepel a népi gyógyászatban. Ezek hagyományos alkalmazások, nem igazolt hatások, és a szerzők maguk is a további kutatás hiányait jelölik meg.

Amikor két készítmény együtt hat

Egy kísérlet arra is példát ad, hogy a növényi anyagok kölcsönhatása nem magától értetődő.

Egerekben sem a testtömegkilogrammonként 30 milligramm zöldtea-polifenol szájon át adva, sem a testtömegkilogrammonként 2,5 milligramm gyalogbodza-fehérje hasüregbe adva nem okozott halálos mérgezést önmagában.

A kettő egyidejű adása viszont váratlan, egymást erősítő mérgező hatást váltott ki, kétszakaszos testtömegcsökkenéssel, amely a nyolcadik nap után is folytatódott.

Ez állatkísérlet, mesterséges beviteli úttal, tehát az emberi étrendre közvetlenül nem vihető át. A tanulság mégis általános: a töményített növényi készítmények együttes szedésének hatásait ritkán vizsgálják.

A vizsgálat felépítése is tanulságos. A két anyagot külön beviteli úton adták: a zöldtea-készítményt szájon át, a növényi fehérjét hasüregbe. A hasüregi beadás megkerüli az emésztést, tehát a felszívódás kérdését kiiktatja; ez a kísérletet érzékenyebbé teszi, de az étkezési helyzettől is távolabb viszi.

A feldolgozás számít: mit mutat az emésztés

Egy portugál vizsgálat a fekete bodza virágából és bogyójából készült kivonatot vizsgálta, és külön mérte, mi történik velük egy emésztést utánzó laboratóriumi eljárás után.

Az összetétel eleve eltért: a virágkivonatban több fenolos vegyület volt, míg a bogyókivonatban más vegyületek domináltak.

A sejtvizsgálatokban a normál sejtvonalra mért mérgezőségi küszöb volt a legmagasabb, ami alacsony mérgezőséget jelez. Az emésztés pedig nem semleges lépés: az emésztésen átesett kivonatok hatása szignifikánsan eltért a nyers kivonatokétól.

Egy állatkísérletes vizsgálati módszerrel a kivonatok adagfüggő hatást mutattak, és az emésztésen átesett bogyókivonat okozta a legalacsonyabb elhullást.

Ez a vizsgálat nem a nyers bogyó fogyasztásáról szól, hanem kivonatokról. Amit megmutat: ugyanaz a növényi anyag másképp viselkedik nyersen és a gyomor-bél rendszeren átesve, tehát a nyers és a feldolgozott forma nem cserélhető fel egymással.

Egy további részlet a fenolos vegyületekről: a virágkivonatban rutin, klorogénsav és rozmaringsav, a bogyókivonatban rutin, rezveratrol, ferulasav és klorogénsav volt a meghatározó. A két növényi rész tehát nem egymás helyettesítője, még akkor sem, ha ugyanarról a bokorról származik.

A készítmények azonossága: külön probléma

Egy 2023-as áttekintés a bodzakivonatok kémiai összetételét és annak állandóságát vizsgálta, és a hamisítás kérdésével is foglalkozik.

A közlemény két bodzafajt különít el, az európai és az amerikai fekete bodzát, és felsorolja azokat a tényezőket, amelyek a polifenolos összetétel állandóságát befolyásolják. Az összetétel ingadozása pedig egyben a hatás ingadozását is jelenti.

Egy szám a méretrendről: a szerzők egy amerikai szakmai szervezet jelentésére hivatkozva a bodzakészítmények 2020-as forgalmát 320 millió dollárra teszik.

Ekkora piacnál a hamisítás nem elméleti kérdés, és a fogyasztó a terméken nem látja, mi van benne. Az áttekintés éppen ezért tárgyalja azokat a műszeres módszereket is, amelyekkel az összetétel ellenőrizhető és a hamisítás kimutatható; ezek laboratóriumi eljárások, tehát a vásárló számára a gyártó bevizsgálási gyakorlata marad az egyetlen fogódzó.

Amit ebből érdemes elvinni

A bodza kockázata elsősorban azonosítási kérdés: a nemzetség fajai eltérőek, és a gyalogbodza mérgezősége miatt élelmiszerként korlátozottan használható.

A növényben leírt anyagok között cianogén glikozidok és sejtműködést bénító fehérjék is szerepelnek, tehát a nyers növényi rész nem azonos a feldolgozott termékkel.

A bolti kivonatoknál a fő gyakorlati kérdés az összetétel állandósága és a hamisítás, mert ezeket a vásárló nem tudja ellenőrizni.