Édesítőszerek káros hatásai: mit mondanak a hatóságok, és mit nem

Az édesítőszerekről szóló hírek gyakran két külön kérdést kevernek össze. Az egyik az, hogy egy anyag okozhat-e rákot valamilyen körülmények között; a másik az, hogy a szokásos fogyasztási mennyiség jelent-e kockázatot. A hatóságok ezt a kettőt következetesen elkülönítik, és éppen ebből a szétválasztásból lesz a legtöbb félreértés.

Amit a világ egészségügyi szervezete 2023-ban mondott

A szervezet 2023 májusában irányelvet adott ki a nem cukoralapú édesítőszerekről. A javaslat az, hogy ne használjanak ilyen édesítőszereket testsúlykontrollra vagy a nem fertőző betegségek kockázatának csökkentésére. Az irányelv az aceszulfám-K-ra, az aszpartámra, az advantámra, a ciklamátokra, a neotámra, a szacharinra, a szukralózra, a steviára és a stevia-származékokra terjed ki.

Négy pontosítás nélkül ez az ajánlás félreérthető. Először: a javaslat feltételes, ami a szervezet saját megfogalmazása szerint azt jelenti, hogy az erre épülő szakpolitikai döntések országonként érdemi mérlegelést igényelnek. Másodszor: a már fennálló cukorbetegséggel élőkre nem vonatkozik. Harmadszor: nem terjed ki a cukoralkoholokra, sem a testápolási termékekre és a gyógyszerekre. Negyedszer, és ez a legfontosabb: az ajánlás indoka nem az, hogy ezek az anyagok mérgezőek, hanem az, hogy a bizonyítékok szerint hosszú távon nem segítenek a testzsír csökkentésében, és megfigyeléses adatok a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a halálozás magasabb kockázatával hozták őket összefüggésbe.

Az aszpartám és a 2B besorolás

2023 júliusában két értékelés jelent meg ugyanarról az anyagról. A nemzetközi rákkutatási ügynökség az aszpartámot a 2B csoportba sorolta, ami annyit tesz, hogy lehetségesen rákkeltő emberre. Ez a besorolás emberi adatokból származó korlátozott bizonyítékon, állatkísérletes korlátozott bizonyítékon és korlátozott mechanisztikus bizonyítékon alapul.

A besorolás jelentését az ügynökség maga is pontosítja: a veszélyértékelés azt vizsgálja, hogy egy anyag képes-e daganatot okozni, de nem tükrözi az adott expozíciós szinthez tartozó kockázatot. Vagyis a 2B nem azt jelenti, hogy az aszpartám bizonyítottan rákkeltő, és nem is azt, hogy a mindennapi bevitel veszélyes.

A kockázatértékelést ugyanekkor az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó szakértői bizottság végezte el. Fenntartotta a napi 0 és 40 milligramm/testtömeg-kilogramm közötti megengedhető napi bevitelt, és megállapította, hogy ezen a határon belül a fogyasztás biztonságos. Ugyanez a testület a daganatokra vonatkozó állat- és emberkísérletes bizonyítékokat is áttekintette, és arra jutott, hogy az aszpartám fogyasztása és a rák közötti összefüggés bizonyítéka nem meggyőző.

Hogy a szám kézzelfogható legyen: a szervezet példája szerint egy 70 kilogrammos felnőttnek naponta 9 és 14 közötti doboznál többet kellene meginnia egy 200 és 300 milligramm aszpartámot tartalmazó diétás üdítőből ahhoz, hogy túllépje a megengedhető napi bevitelt, feltéve, hogy más forrásból nem jut hozzá.

A szacharin: egy régi vád, amit lezártak

A régi cikk azt írta, hogy a szacharint a 20. század végén rákkeltőként azonosították. A történet ennél tanulságosabb. A szacharin hímnemű patkányban valóban okozott húgyhólyagdaganatot, ezt viszont egy fajra jellemző mechanizmussal magyarázták. Az emberi adatokat összegző elemzés az összes eset-kontroll vizsgálatból 0,97-es összesített relatív kockázatot számolt, ami gyakorlatilag az egységgel egyenlő, és a szerzők ebből, valamint a patkánymechanizmus ismeretéből arra jutottak, hogy a szacharin embernél nem áll összefüggésben a húgyhólyagrákkal.

Ez a mai napig a legjobb példa arra, miért nem elég a laboratóriumi eredményt önmagában idézni. Egy anyag, amely egyetlen fajban, egyetlen szervben, egy fajspecifikus mechanizmus révén okoz daganatot, nem ugyanaz, mint egy emberben igazolt rákkeltő.

A cukoralkoholok külön kategória

A xilit, az eritrit és társaik nem tartoznak a nem cukoralapú édesítőszerekre vonatkozó irányelv hatálya alá, és a kockázati profiljuk is más. A legjobban ismert hatásuk az emésztőrendszeri: nagyobb mennyiségben hashajtó hatásúak. Az európai élelmiszerbiztonsági hatóság az eritritre 0,71 gramm/testtömeg-kilogramm/nap hashajtó hatásra vonatkozó, nem észlelt káros hatás szintet állapított meg. Egy 2010-es állásfoglalásában éppen ezért nem tartotta elég nagynak a biztonsági ráhagyást ahhoz, hogy az eritrit italokban 2,5 százalékos mennyiségben szerepelhessen; a gyerekek védelmét látta ehhez elégtelennek.

Az eritrit körül 2023 óta egy másik kérdés is nyitva áll. Egy metabolomikai vizsgálatsorozatban a keringő eritritszint a súlyos szív- és érrendszeri események három éves kockázatával mutatott összefüggést; két független megerősítő betegcsoportban a legmagasabb és a legalacsonyabb negyed közötti korrigált kockázati arány 1,80 (95 százalékos konfidenciaintervallum 1,18 és 2,77 között), illetve 2,21 (1,20 és 4,07 között) volt. A szerzők laboratóriumban fokozott vérlemezke-reaktivitást és trombózishajlamot is kimutattak, és nyolc egészséges önkéntesnél az eritrit elfogyasztása után a plazmaszint két napnál tovább maradt magas.

Ez fontos jelzés, de nem lezárt ügy. A betegcsoportokban mért összefüggés megfigyeléses, a résztvevők pedig szívvizsgálatra érkező betegek voltak; a beavatkozásos rész nyolc főt érintett és nem betegségkimenetelt mért. A cikk szerzői maguk zárják azzal, hogy az eritrit hosszú távú biztonságosságát vizsgáló kutatásokra van szükség. Ugyanez a hatóanyag az európai újraértékelésben is szerepel, ahol az eritrit felülvizsgálata 2023-ban zárult le.

Amit ebből érdemes hazavinni

Az európai piacon 19 engedélyezett édesítőszer van, E420-tól E969-ig, és a jelenlétüket a címkén vagy névvel, vagy E-számmal fel kell tüntetni. Ez azt jelenti, hogy aki kerülni szeretné valamelyiket, meg tudja tenni, csak el kell olvasnia az összetevőlistát.

A gyakorlati sorrend a következő. A cukoralkoholoknál a leggyakoribb valós panasz emésztőrendszeri, és mennyiségfüggő. Az aszpartámnál a hatósági megengedhető napi bevitel olyan magasan van, hogy a szokásos fogyasztás nem közelíti meg. A szacharin emberi rákkockázata a rendelkezésre álló elemzés szerint nem igazolódott. A nem cukoralapú édesítőszerek használatával kapcsolatos legkomolyabb hatósági fenntartás pedig nem a mérgezés, hanem az, hogy fogyókúrás eszközként hosszú távon nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Összegzés

Az édesítőszerek nem egyetlen kategória, és nem is egyetlen kockázat. A cukoralkoholok emésztési panaszt okozhatnak, az eritrittel kapcsolatban egy nyitott szív- és érrendszeri kérdés áll, az aszpartámnál a veszélybesorolás és a kockázatértékelés két külön dolgot mond, a szacharin elleni régi vádat pedig az emberi adatok nem támasztották alá. A hatósági üzenet a legtöbb esetben nem a mérgezésről szól, hanem arról, hogy az édesítőszer önmagában nem oldja meg azt a problémát, amiért az emberek elkezdik használni.