Elektromágneses sugárzás káros hatásai: 264 ezer ember követése után a kockázati arány pontosan 1,00

Az elektromágneses sugárzás káros hatásairól szóló vita azért nehéz, mert a kifejezés több, egymástól nagyon eltérő dolgot takar. Az elmúlt években viszont pontosan azok a vizsgálatok készültek el, amelyek a korábbi bizonytalanság okait célozták meg, és az eredményeik meglepően egybehangzók.

Először azt kell szétválasztani, miről van szó

A mobiltelefon, a wifi és a bázisállomás rádiófrekvenciás mezőt bocsát ki. A vezetékek, a transzformátorok és a háztartási gépek a hálózati frekvencián, tehát rendkívül alacsony frekvencián működnek. A kettő fizikailag és a vizsgálati anyagában is külön kérdés.

Ezt a szétválasztást a szakirodalom következetesen elvégzi, a hétköznapi cikkek pedig ritkán. Ezért fordulhat elő, hogy egy vezeték melletti lakásra vonatkozó adatot mobiltelefonos érvként hoznak fel, vagy fordítva.

Az agydaganat: a vizsgálat, amit erre találtak ki

A korábbi, esetkontrollos vizsgálatok fő gyengesége az volt, hogy a betegektől visszamenőleg kérdezték meg, mennyit telefonáltak. Az emlékezet pedig torzít, különösen, ha valaki a betegsége okát keresi.

Erre a problémára tervezték a COSMOS vizsgálatot. Dániában, Finnországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban 2007 és 2012 között toboroztak résztvevőket, összesen 264 574 főt, akiket a lakosságalapú rákregisztereken keresztül követtek. A bevalláson alapuló beszélgetési időt a szolgáltatók által rögzített tényleges adatokkal kalibrálták, ami a mérési hibát csökkenti.

A vizsgálat 1 836 479 személyévet fedett le, a követés középértéke 7,12 év volt, és ezalatt 149 glioma, 89 meningeoma és 29 akusztikus neurinoma alakult ki.

Az eredmény: minden további 100 kalibrált beszélgetési óra után a kockázati arány a gliomára 1,00, a megbízhatósági tartomány 0,98 és 1,02 között. A meningeomára 1,01, az akusztikus neurinomára 1,02, mindkettőnél a tartomány tartalmazza az egyet. A legtöbbet telefonálók tizedében, tehát legalább 1908 kalibrált óránál a gliomára 1,07 jött ki, de a tartomány 0,62 és 1,86 között húzódik, tehát a kis esetszám miatt nem mond semmit. A 15 évnél hosszabb használat sem járt emelkedett kockázattal.

A hatósági áttekintés: 63 közlemény, 119 párosítás

Egy 2024-ben közölt rendszerezett áttekintés az 1994 és 2022 között megjelent emberi megfigyeléses vizsgálatokat dolgozta fel: 63 közleményt, 22 ország résztvevőivel, 119 kitettség és kimenetel párosítással, torzításikockázat-értékeléssel.

Az összevont kockázati becslések a mobiltelefon-használatra a következők: glioma 1,01, meningeoma 0,92, akusztikus neurinoma 1,03, agyalapimirigy-daganat 0,81, nyálmirigydaganat 0,91, gyerekkori és fiatal felnőttkori agydaganat 1,06. Mindegyik megbízhatósági tartománya tartalmazza az egyet.

Egy fontos részlet: a kockázat nem emelkedett a használat kezdete óta eltelt idővel, az összesített beszélgetési idővel vagy a hívások számával sem. Ha az összefüggés valódi lenne, éppen ezekben a bontásokban kellene megjelennie.

A vezeték nélküli otthoni telefonokra és a foglalkozási kitettségre sem találtak emelkedést, és a rögzített adók, tehát a műsorszóró antennák és a bázisállomások közelében sem a gyerekkori leukémia, sem a gyerekkori agydaganat kockázata nem emelkedett, függetlenül a modellezett kitettség szintjétől.

A népességszintű ellenpróba

Van egy harmadik, az előző kettőtől független ellenőrzési mód: ha a mobiltelefon-használat érdemben növelné az agydaganat kockázatát, annak a lakosság szintjén, a daganatgyakoriságban is meg kellene jelennie, hiszen a használat a kilencvenes évek közepén ugrásszerűen nőtt.

Egy elemzés Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország rákregisztereiből 18 232 gliomás esetet nézett meg 40 és 69 év közötti férfiaknál, 1979 és 2016 között. A gyakoriság enyhén, de folyamatosan emelkedett: a 40 és 59 év közöttieknél évi 0,1 százalékkal, a 60 és 69 év közöttieknél évi 0,6 százalékkal.

Az elemzés lényege nem ez az emelkedés, hanem az összevetés. A megfigyelt görbe a 40 és 59 év közötti korosztályban nem volt összeegyeztethető a 20 éves késleltetéssel számolt kockázatnövekedésekkel, a 60 és 69 év közöttieknél pedig a 10, 15 és 20 éves késleltetésre számolt, 1,4-szeres és annál nagyobb kockázatok voltak elvethetők. Vagyis a korábbi esetkontrollos vizsgálatokban közölt kockázatnövekedések nagy része a népességszintű adatokkal nem fér össze.

A hálózati frekvencia: itt a történet érdekesebb

A vezetékek melletti mágneses tér és a gyerekkori leukémia összefüggése négy évtizede visszatérő téma, mert a korábbi összevont elemzések gyenge emelkedést mutattak.

Egy 2022-es összevont elemzés négy újabb vizsgálat egyéni szintű adatait vonta össze, 24 994 beteggel és 30 769 kontrollszeméllyel. A 0,4 mikrotesla fölötti kitettségnél az esélyhányados 1,01 volt a 0,1 mikrotesla alattihoz képest, tehát nem volt emelkedés. Ugyanez jött ki a heveny limfoid leukémia alcsoportjában, a születési lakcím szerinti elemzésben és a számított terekkel dolgozó vizsgálatokban is.

A szerzők nem hallgatják el az ellentmondást. A három egymást követő összevont elemzés együttes eredménye 1,45-szörös esélyhányados, 0,95 és 2,20 közötti tartománnyal, tehát a korábbi elemzések magasabb értéket adtak. A kockázat idővel csökkent, és a szerzők három lehetséges magyarázatot neveznek meg: módszertani okok, véletlen, vagy az, hogy a hatás valóban eltűnt.

A tünetek: fejfájás, alvászavar, fülzúgás

Egy 2024-es áttekintés kifejezetten a tüneteket vizsgálta, 13 közleményt dolgozott fel nyolc követéses és egy esetkontrollos vizsgálatból, összesen 486 558 résztvevővel, kizárólag Európából.

Az összegzés két részből áll, és mindkettőt érdemes idézni. Az elérhető kutatás szerint a határértékek alatti rádiófrekvenciás kitettség nem okoz tüneteket, de a bizonyíték bizonyossága nagyon alacsony. Az alacsony bizonyosság oka a kevés vizsgálat, egyes vizsgálatok torzítási kockázata, az ellentmondások, a közvetettség és a pontatlanság.

A szerzők egy módszertani nehézséget is megneveznek, ami magyarázza a mindennapi tapasztalatot: a készülékhasználat életmódhoz kötött, tehát nehéz elkülöníteni a mező esetleges biofizikai hatását attól, hogy a hosszú képernyőidő az alvás és a mozgás rovására megy.

Az elektromágneses túlérzékenység

Azoknál, akik a tüneteiket közvetlenül a mezőnek tulajdonítják, a kérdés kísérletileg is vizsgálható: észlelik-e a bekapcsolt mezőt, és rosszabbul vannak-e tőle.

Egy összegző áttekintés 46 vak vagy kettős vak provokációs kísérletet vont össze, 1175 érintett önkéntessel. Meggyőző bizonyítékot nem találtak arra, hogy a kitettség váltaná ki a tüneteket. Amit a vizsgálatok alátámasztottak, az a nocebohatás szerepe, tehát az, hogy a várt ártalom önmagában is kivált tünetet.

Ez nem azt jelenti, hogy a panasz nem valódi. A tünet valós, csak a kiváltó ok nem a mező. A szerzők ebből azt a következtetést vonják le, hogy a kizárólag bioelektromágneses magyarázatra szűkített megközelítés az érintetteknek hosszú távon nem segít.

Amit ebből érdemes elvinni

Az agydaganat kérdésében a legnagyobb, előretekintő követéses vizsgálat és a legfrissebb rendszerezett áttekintés is összefüggés nélküli eredményt adott, és a hosszú, intenzív használat sem hozott emelkedést.

A hálózati frekvencia és a gyerekkori leukémia korábbi gyenge jelzése a legújabb, egyéni adatokat összevonó elemzésben eltűnt, de az összesített kép ellentmondásos maradt.

A tünetekre vonatkozó bizonyíték bizonyossága nagyon alacsony, a túlérzékenységi panaszoknál pedig a kísérletek a nocebohatást támasztották alá, nem a mezőt.