Tökmagolaj káros hatásai: a vizsgálatokban alig találtak mellékhatást, a valódi kockázat mégis máshol van

A tökmagolajról szóló figyelmeztetések a kalóriáról, a hasmenésről és az allergiáról szólnak. A klinikai vizsgálatok viszont éppen azt mutatják, hogy a készítmény mellékhatásprofilja szegényes. A valódi kockázat nem az olaj ártalmassága, hanem az, hogy mire használják: olyan tünetre, amelynek előbb diagnózis kellene.

Amit a vizsgálatok a mellékhatásokról mértek

A tökmagolajat leggyakrabban a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás vizeletürítési tüneteire vizsgálták, tehát olyan adagokban, amelyek messze meghaladják a konyhai használatot.

Egy 2021-es iráni, egyszeres vak, randomizált vizsgálatban 73, ötven év feletti beteg kapott vagy napi 0,4 milligramm tamszulozint, vagy naponta kétszer 360 milligramm tökmagolajat, három hónapon át. A tökmagolajat kapó csoportban egyetlen beteg sem számolt be gyógyszermellékhatásról. A tamszulozint kapó csoportban szédülés 5,9, fejfájás 2,9, visszafelé történő magömlés 2,9 százalékban fordult elő, és leírtak bőrpírral járó viszketést is.

A vizsgálat felépítését érdemes ismerni a szám mellé: a 73 beteg átlagéletkora 63,59 év volt, 34-en kaptak tamszulozint és 39-en tökmagolajat, a két csoport a kiindulási jellemzőkben nem különbözött. A vizsgálat egyszeres vak volt, három hónapig tartott, és a nyilvántartásba utólag került be. Ez a mellékhatásokra vonatkozó megállapítást nem dönti meg, a hatásosságra vonatkozót viszont óvatosabban kell kezelni.

Egy 2014-es pakisztáni vizsgálatban 100 beteget osztottak két csoportra, tökmagolaj-készítményre és prazozinra. A szerzők a kezelés alatt és után sem észleltek szövődményt egyik csoportban sem.

Egy 2014-es dél-koreai, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 76 férfi kapott napi 400 milligramm tökmagolajat vagy placebót 24 héten át, hajnövekedési végpontokkal. A nemkívánatos események a két csoportban nem különböztek.

Ez három egymástól független vizsgálat, hasonló következtetéssel: a tökmagolaj rövid távon jól tolerálható. Amit viszont egyik sem vizsgált, az a több éves, folyamatos szedés.

Ezért mégis van kockázat, csak nem az, amit keresni szoktak

A fenti vizsgálatok másik fele ugyanis azt mutatja, hogy a készítmény gyengébb, mint a gyógyszer.

A 2021-es összehasonlításban a nemzetközi prosztatatünet-pontszám mindkét csoportban jelentősen csökkent, de a csökkenés az első és a harmadik hónapban is szignifikánsan nagyobb volt a tamszulozint kapóknál (P egyenlő 0,048, illetve 0,020). A szerzők következtetése szó szerint az, hogy a tökmagolaj enyhítette a tüneteket mellékhatás nélkül, de nem volt olyan hatásos, mint a tamszulozin. A pakisztáni vizsgálatban ugyanez a kép: a prazozint kapó csoport eredménye volt jobb, és a prosztataspecifikus antigén szintje egyik csoportban sem változott érdemben.

Egy 2009-es dél-koreai, 47 beteg bevonásával végzett, tizenkét hónapos, placebokontrollos vizsgálatban a napi 320 milligramm tökmagolaj javította a tünetpontszámot és hat hónap után a maximális vizeletáramlást, de a prosztata térfogata egyetlen kezelt csoportban sem változott.

A koreai vizsgálat négykarú volt: placebóként édesburgonya-keményítőt adtak, mellette külön tökmagolajat, külön fűrészpálma-olajat, és a kettőt együtt is. A prosztataspecifikus antigén szintje csak a kombinált csoportban csökkent három hónap után, a tökmagolajat kapó csoportban nem. A maximális vizeletáramlás a tökmagolajat kapóknál hat hónap után lett szignifikánsan jobb, tehát a hatás lassan épült fel.

Ebből következik a valódi kockázat. A vizeletürítési panasz nemcsak jóindulatú prosztatamegnagyobbodás jele lehet, és a tökmagolaj a mérések szerint sem a prosztata térfogatát, sem a prosztataspecifikus antigén szintjét nem befolyásolja. Aki hónapokig étrend-kiegészítővel kezeli a tünetét, az nem a mellékhatás miatt van veszélyben, hanem azért, mert közben nem történik meg a kivizsgálás.

Amit a nőknél vizsgáltak, és miért gyengébb bizonyíték

Egy 2019-es, tizenkét hetes német vizsgálatban 117, túlműködő hólyaggal élő nő kapott tökmagolajat tartalmazó gyógynövény-kombinációt. A vizelési gyakoriság és az életminőség javult, a tűrhetőséget az orvosok 99, a betegek 95,4 százaléka minősítette jónak vagy nagyon jónak.

Ezt a vizsgálatot érdemes a helyén kezelni. Nem beavatkozásos vizsgálat volt, tehát nem volt kontrollcsoport és nem volt vakosítás, a szerzők között pedig a gyártó munkatársa is szerepel. A tűrhetőségi adat így is használható, a hatásosságra vonatkozó rész viszont ebből a felépítésből nem bizonyítható. A készítmény ráadásul kombináció, benne fűszerszömörce-kéreg és komlótoboz kivonatával, tehát a tökmagolaj hatása nem választható le róla.

Az allergia, ami az olajban is megmarad

A magvakra és azok olajaira adott túlérzékenységet 2016-os áttekintés foglalta össze. A szerzők a szezámmagot, a napraforgómagot, a mákot, a tökmagot, a lenmagot és a mustármagot vizsgálva megállapították, hogy a reakciók gyakran súlyosak, a felelős tétel azonosítása viszont nehéz, és a rutinvizsgálatok megbízhatósága korlátozott. Az áttekintés kifejezetten kiterjed a magvak olajaira is.

Ehhez társul egy 2026-ban közölt gyermekallergológiai sorozat, amelyben 25 tökmagallergiás gyermek 64 százalékánál anafilaxia zajlott, miközben a tök húsát mindegyikük tolerálta. Ez az olajra nézve azt jelenti, hogy a tökből készült ételek tűrése nem jelzi előre a tökmagból készült termék tűrését.

Három állítás, amelyre nem találtam tökmagolajra vonatkozó mérést

Az első a hasmenés és a gyomorpanasz mint mennyiségfüggő ártalom. A három klinikai vizsgálat, amely gyógyszerszerű adagot használt, nem talált a placebótól eltérő panaszarányt.

A második a hízás. Az olaj energiasűrűsége magas, de arra, hogy a tökmagolaj fogyasztása testsúlynövekedést okozna, nem találtam vizsgálatot. Az energiatartalom nem mérési eredmény a testsúlyra.

A harmadik az, hogy nagy mennyiségben a gyulladáscsökkentő hatás az ellenkezőjére fordul. Erre tökmagolajjal végzett mérést nem találtam.

Kinek érdemes odafigyelnie

Akinél ismert mag- vagy dióféle-allergia áll fenn, mert a magvak olajai is tartalmazhatnak fehérjét. Akinek vizeletürítési panasza van, mert ott a kivizsgálás elhalasztása a kockázat, nem az olaj. És akinél a tökmagolaj tartós, több hónapos szedésről szól, mert erre nézve nincs hosszú távú biztonságossági adat.

Összegzés

A tökmagolajnál a rövid távú tűrhetőség három egymástól független vizsgálatban jónak bizonyult: az iráni vizsgálatban a tökmagolajat kapó csoportban egyetlen mellékhatást sem jelentettek, a koreai hajnövekedési vizsgálatban pedig a nemkívánatos események nem különböztek a placebótól. Ugyanezek a vizsgálatok viszont azt is kimutatták, hogy a készítmény gyengébb a tamszulozinnál és a prazozinnál, a prosztata térfogatát és a prosztataspecifikus antigén szintjét pedig nem változtatja meg. A valódi kockázat ezért az elmaradó kivizsgálás, illetve a magallergiásoknál a fehérjetartalom, nem pedig a hasmenés vagy a hízás.