Tej káros hatásai: a csontvédő és a károsító állítás is ugyanazon a ponton bukik el

A tejjel kapcsolatban két, egymással ellentétes állítás kering: hogy erősíti a csontot, és hogy éppen ellenkezőleg, növeli a törés és a halálozás kockázatát. A legérdekesebb az, hogy a két állítást ugyanaz a módszertani probléma gyengíti, és van egy vizsgálati típus, amely ezt megkerüli.

A vizsgálat, amely a vitát elindította

Két nagy svéd követéses vizsgálat 61 433 nő és 45 339 férfi adatait dolgozta fel, kérdőíves étrendfelméréssel. A nőket átlagosan 20,1, a férfiakat 11,2 éven át követték.

Az eredmények szokatlanul erősek voltak. A napi három vagy több pohár tejet fogyasztó nőknél a halálozás kockázati aránya 1,93-szoros volt a napi egy pohárnál kevesebbet fogyasztókhoz képest. Pohárankénti bontásban a halálozás kockázati aránya nőknél 1,15, férfiaknál 1,03 volt.

A csonttörésnél nem jelent meg a várt védő hatás. Nőknél pohárankénti bontásban semmilyen törésre nem mutatkozott kockázatcsökkenés, sőt a csípőtáji törésnél 1,09-es érték jött ki. Férfiaknál a megfelelő értékek 1,01 és 1,03 voltak.

A szerzők két további mintában az oxidatív stressz és a gyulladás egy-egy vérből, illetve vizeletből mérhető jelzőjét is megnézték, és mindkettőnél pozitív összefüggést találtak a tejfogyasztással.

A közlemény zárása mégis óvatos, és ezt érdemes szó szerint idézni: a megfigyeléses elrendezés miatt fennáll a maradék zavaró tényezők és a fordított oksági viszony lehetősége, ezért az eredmények óvatos értelmezése ajánlott.

A fordított oksági viszony itt azt jelentené, hogy nem a tej rontja az egészséget, hanem például a rossz egészségi állapot vagy egy korábbi törés miatt kezd valaki több tejet inni.

A vizsgálat, amely ezt megkerüli

Van egy módszer, amely a fenti problémára megoldást kínál: az örökletes eltérések vizsgálata. A tejcukor lebontásáért felelős enzim felnőttkori működését egy meghatározott génváltozat szabályozza, és ez a génváltozat születéskor eldől, tehát nem függ attól, hogy valaki később beteg lett-e.

Egy dán vizsgálat 97 811 embert vizsgált három követéses vizsgálatból, majd az eredményt öt további észak-európai vizsgálattal is összevonta.

Az eredmény: a heti egy pohárral nagyobb tejfogyasztás csípőtáji törésre vonatkozó kockázati aránya 1,00 volt, tehát semmilyen irányba nem tért el. A génváltozat egy példánya hetente 0,58 pohárral nagyobb tejfogyasztással járt, a törési kockázat viszont ekkor sem változott.

Az összevont észak-európai elemzésben a génváltozat szerinti csoportok között a bármilyen törés esélyhányadosa 0,86, illetve 0,90 volt, mindkettő az egyet tartalmazó bizonytalansági sávval.

Egy dolog viszont eltért: a combnyak csontsűrűsége a génváltozat két példányát hordozóknál magasabb volt. Az ágyéki gerincnél és a teljes csípőnél viszont nem volt különbség.

Vagyis az élethosszig tartó, genetikailag meghatározott magasabb tejfogyasztás nem járt együtt sem magasabb, sem alacsonyabb csípőtáji törési kockázattal.

Az összevont kép: a tej és a többi tejtermék nem együtt mozog

Egy 2023-as, 13 vizsgálat 486 950 felnőttjét és 15 320 törését feldolgozó elemzés a mennyiség szerinti összefüggést próbálta kirajzolni.

Az eredmény szerint az összefüggés nem egyenes vonalú. A tejfogyasztás napi 400 grammig fokozatosan magasabb csípőtáji törési kockázattal járt: napi 200 grammonként 7 százalékkal magasabb kockázat, a csúcs napi 400 grammnál 15 százalék a nulla fogyasztáshoz képest. E fölött a kockázatnövekedés csökkent, de a nulla fogyasztáshoz képest napi 750 grammig még mindig emelkedett maradt.

A meglepő rész a többi tejtermék. A joghurtnál napi 250 grammonként 0,85-ös, a sajtnál napi 43 grammonként 0,81-es kockázati arány jött ki, tehát ellenkező irányban. A szerzők ehhez maguk teszik hozzá, hogy ezek a vizsgálatok nem igazítottak a társadalmi-gazdasági helyzetre. Az összes tejtermékre együtt nézve nem mutatkozott érdemi összefüggés.

Ez a mintázat magyarázza, miért nem lehet a tejről és a tejtermékekről egyszerre nyilatkozni.

A prosztatarák: itt a bizonyíték iránya egységesebb

A tej és a prosztatarák kapcsolatáról egy 2019-es áttekintés hat összefoglaló elemzést vizsgált meg, amelyek 2 és 32 közötti számú követéses vizsgálatot dolgoztak fel, akár 848 395 résztvevővel és 38 107 esettel, 4 és 28 év közötti követéssel.

Az elemzések módszertani minőségét a szerzők többnyire jónak minősítették egy erre kidolgozott értékelőrendszerrel. Az áttekintés a tejtermékfajtákat is szétválasztotta: külön nézte az összes tejterméket, a tejet, a sajtot és a joghurtot, és külön a nem előrehaladott és az előrehaladott daganatot, valamint a halálozást.

A szerzők maguk is jelzik, hogy a szakirodalomban ellentmondások vannak. A fontos az, hogy itt nem egyetlen vizsgálatról van szó, hanem összefoglaló elemzések áttekintéséről, tehát a bizonyíték szerkezete erősebb, mint a fenti egyedi vizsgálatoké.

A tejcukor és a tejfehérje: két külön dolog

A leggyakoribb félreértés az, hogy a tejcukorérzékenységet és a tejallergiát összekeverik.

A tejcukorérzékenységnél az enzim működése hiányos, tehát a fel nem szívódott tejcukor a vastagbélbe jut, és az ott zajló erjedés okozza a panaszt. Ez emésztési probléma, nem immunreakció, és a tűrt mennyiség egyénenként változik.

A tehéntejfehérje-allergia ezzel szemben immunreakció a tej fehérjéire, elsősorban a kazeinre és a savófehérjékre. Egy 2025-ös áttekintés szerint mesterségesen táplált, szoptatott és vegyesen táplált csecsemőket egyaránt érinthet, és a tünetek leggyakrabban az emésztőrendszert, a légutakat és a bőrt érintik.

Ugyanez az áttekintés két gyakorlati pontot emel ki. Az egyik, hogy a diagnózis elsősorban klinikai megítélésen alapul, mert nincs önmagában döntő laborvizsgálat, ezért a téves és az elmaradt diagnózis egyaránt gyakori. A másik, hogy a kezelés a tehéntejfehérje szigorú kerülése, szoptatás esetén az anya étrendjében is, és emellett a tápláltsági állapot szoros követése szükséges.

Amit ebből érdemes elvinni

A nagy svéd vizsgálat magasabb halálozást és nőknél magasabb törési arányt talált, de a szerzők maguk figyelmeztetnek a fordított oksági viszony lehetőségére.

A génváltozat alapú vizsgálat, amely erre a torzításra nem érzékeny, sem magasabb, sem alacsonyabb csípőtáji törési kockázatot nem mutatott ki. Ez a tej csontvédő szerepét is gyengíti, nem csak a károsító állítást.

A csecsemőkori tejfehérje-allergia külön kérdés, ahol a kezelés az étrend módosítása, és ezt tápláltsági követés mellett kell végezni; ez orvosi és dietetikusi feladat.