Aloe vera káros hatásai: a bőrallergia 702 betegen nem jött elő, a lenyelt kivonat viszont uniós tiltás alá került

Az aloe verával kapcsolatos figyelmeztetések nagy része allergiáról és hashajtó hatásról szól. A mérések alapján az allergia a leggyengébben alátámasztott pont, a valódi kockázat pedig egy másik helyen van: nem a növénynél, hanem abban, hogy a levél melyik részéből készül a termék.

Három készítmény, és nem ugyanaz a kockázatuk

A levélnek legalább három, egymástól élesen eltérő terméke kerül forgalomba. A gél a levél belsejéből származik, és szinte kizárólag szénhidrátokból áll. A latex a levél kérge alól jön, és ez tartalmazza a hashajtó hatású antrakinonokat. A teljes levélből készült kivonat pedig mindkettőt tartalmazza.

Ez a különbség nem elméleti. Egy 2021-es szabályozási áttekintés szerint a gélkészítményben a hidroxiantracén-származékok csak nyomokban, kivonási szennyeződésként vannak jelen, szemben a latexszel és a teljes levél kivonatával. Ugyanez az áttekintés írja, hogy a tiszta gél a vizsgált adatok szerint nem mutat mérgező hatást, de a szennyezés felső határának megállapításához további vizsgálatokra van szükség, és a kimutatáshoz hivatalosan hitelesített módszerekre.

Amikor egy termék címkéjén annyi áll, hogy aloe vera, ez a három nagyon eltérő dolog fut össze egy névbe.

A különbség számokban is megfogható. Egy 2024-es, 90 napos patkányvizsgálat leírása szerint a daganatkeltőnek bizonyult, színtelenítés nélküli teljes levél kivonat körülbelül 6400 milliomodrész aloin A-t tartalmazott, a vizsgált, belső levélből készült kereskedelmi gélital viszont 3,43 milliomodrészt. Ez nagyságrendekben mért különbség ugyanabból a növényből.

Ebben a 90 napos vizsgálatban a gélitalt kapó patkányoknál a vizsgált végpontokon nem találtak a szerrel összefüggő káros eltérést, sem szövettani elváltozást, sem fokozott sejtburjánzást a májban, a tüdőben, a vesében és a húgyhólyagban. A vizsgálatot a terméket forgalmazó cég érdekeltségébe tartozó szerzők végezték, és ezt a közlemény fel is tünteti; a vizsgálat 90 napos, tehát a kétéves daganatkeltési kérdésre nem ad választ.

A patkányvizsgálat, ami a kérdést eldöntötte

Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerhatóság kutatói kétéves ivóvizes vizsgálatot végeztek a teljes levélből készült, színtelenítés nélküli aloe-kivonattal. Patkányoknál 0,5, 1 és 1,5 százalékos, egereknél 1, 2 és 3 százalékos töménységben adták, nemenként és csoportonként 48 állattal.

A kétéves vizsgálatot egy 13 hetes előzmény indokolta: ott mindkét fajnál a vastagbél kehelysejtjeinek szaporulatát találták, ez pedig a bélnyálkahártya tartós ingerlésére utal.

Az eredmény a vastagbélben jelentkezett. A patkányoknál az 1 és 1,5 százalékos csoportokban mindkét nemnél szignifikánsan gyakoribb volt a jó- és rosszindulatú daganat a vakbél, a vakbél-vastagbél átmenet, valamint a felszálló és a haránt vastagbélszakasz területén. A legmagasabb adagot kapó nőstény patkányok túlélése csökkent. Az egereknél és a 0,5 százalékos patkánycsoportban nem alakult ki vastagbéldaganat.

A közlemény címe maga a következtetés: egyértelmű bizonyíték a teljes levél kivonatának daganatkeltő hatására patkányban. Ez állatkísérlet, a beltápi patkányvonalra és az adott adagokra vonatkozik, nem emberi mérés. Az adatot mégis komolyan kell venni, mert a szabályozás rá épült.

Az európai tiltás: ez nem elmélet

A hidroxiantracén-származékokat az európai élelmiszerbiztonsági hatóság szakértői testülete 2018-ban értékelte. A megállapítás több rétegű, és érdemes pontosan idézni a szerkezetét.

Az emodin, az aloe-emodin és a szerkezetileg rokon dantron kémcsőben genotoxikusnak bizonyult. Az aloe-kivonatok szintén genotoxikusak voltak kémcsőben, valószínűleg éppen e vegyületek jelenléte miatt. Az aloe-emodinnál a genotoxicitás élő szervezetben is kimutatható volt, a teljes levél kivonata és a dantron pedig daganatkeltőnek bizonyult. A járványügyi adatok a hashajtók általános használatához társuló emelkedett vastagbélrák-kockázatot vetettek fel.

A testület következtetése az, hogy a hidroxiantracén-származékokat genotoxikusnak és daganatkeltőnek kell tekinteni, hacsak nincs ezzel ellentétes külön adat, mint a rein esetében, és hogy az ilyen származékokat tartalmazó kivonatokkal biztonsági aggály áll fenn, bár a bizonytalanság megmarad. Azt a kérdést, hogy mekkora napi bevitel lenne még aggálymentes, a testület nem tudta megválaszolni.

A gyakorlati folytatás: az Európai Bizottság 2020 márciusában készítette elő a hidroxiantracén-származékot tartalmazó aloe-termékek élelmiszeripari felhasználásának tilalmát, éppen erre a szakvéleményre hivatkozva.

A lenyelt készítmény: a mért panaszok listája

Egy 2016-os toxikológiai áttekintés összegzi, mi jelentkezett aloe-készítmények lenyelése után: hasmenés, alacsony vérkáliumszint, a vastagbél nyálkahártyájának festékfelhalmozódásos elszíneződése, veseelégtelenség, továbbá fényérzékenységi és túlérzékenységi reakciók. Ugyanez az áttekintés rögzíti, hogy a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség a teljes levél kivonatát lehetséges emberi rákkeltőként, a 2B csoportba sorolta.

A májkárosodásra külön eset áll rendelkezésre. Egy koreai közlemény három nőbeteget ír le, 57, 62 és 55 évesen, akik hónapokon át szedtek aloe-készítményt, és heveny májgyulladással kerültek kórházba. A tüneteik, a laborleleteik és a szövettani vizsgálatuk megfelelt a gyógyszer okozta májkárosodás nemzetközi pontrendszere szerinti feltételeknek. A készítmény elhagyása után a májenzimek visszatértek a normális szintre.

Három eset nem gyakoriság, és az ok-okozat egy pontrendszer szerinti valószínűsítés. Az adat abban erős, hogy a károsodás a szer elhagyása után visszafordult, ami az összefüggést erősíti.

Az allergia: itt jött a legváratlanabb eredmény

A bőrre kent aloe verával kapcsolatos szokásos figyelmeztetés az allergiás reakció. Egy osztrák munkacsoport ezt közvetlenül megmérte: 702 egymást követő beteget teszteltek epicutan tapaszpróbával, a levélből készült olajos kivonattal, a teljes növényből őrölt porral és tömény aloe-géllel, kérdőívvel kiegészítve.

Egyetlen résztvevőnél sem jelentkezett reakció egyik készítményre sem.

A szerzők magyarázata a készítmény összetételére épül: a ma feldolgozott gél szinte kizárólag szénhidrátokból áll, ezek pedig nem szoktak érintkezési túlérzékenységet kiváltani. Ugyanők zárják azzal, hogy ez nem igazol korlátlan reklámozást, mert a növény állítólagos hatásait vizsgáló tudományos munkák kevesen vannak.

Ez a mérés a bőrre kent gélre vonatkozik, egyetlen betegcsoportban, egyetlen országban. Túlérzékenységi reakciókat a fenti toxikológiai áttekintés a lenyelt készítménynél megnevez, tehát az allergia lehetősége nem tűnt el, csak nem ott van, ahol keresik.

Amit ebből érdemes elvinni

A bőrre kent aloe gél a 702 beteges vizsgálatban nem okozott érintkezési túlérzékenységet.

A lenyelt, hidroxiantracén-származékot tartalmazó készítmény más kategória: erre állatkísérletes daganatkeltő adat, kémcsöves és élő szervezetben mért genotoxicitás, valamint uniós szabályozási lépés vonatkozik.

Aki tehát az aloe verát kockázat szerint akarja megítélni, ne a növényt nézze, hanem a készítmény típusát és a beviteli utat.