Szójalecitin káros hatásai: az allergia a valódi kérdés, nem a génmódosítás

A szójalecitinnel kapcsolatos aggodalmak jellemzően két irányba futnak: a génmódosítás és a kivonáshoz használt oldószer felé. Van azonban egy harmadik kérdés, amelyre laboratóriumi mérés is van, és amely egy jól körülhatárolható csoportot ténylegesen érint. Ez az allergénkérdés, és ebben a szójalecitin nem viselkedik úgy, mint a finomított szójaolaj.

Miben más a szójalecitin, mint a lecitin általában

A lecitin foszfolipidek keveréke, amelyet szójából, napraforgómagból, repcéből és tojássárgájából egyaránt elő lehet állítani. Az általános lecitinről, annak élelmiszer-adalékanyagként való hatósági megítéléséről és a kolinból keletkező trimetil-amin-N-oxid kérdéséről külön cikk szól ezen az oldalon. Ez az írás kifejezetten a szója eredetű változatról szól, mert a szója felvet olyan szempontokat, amelyek a napraforgólecitinnél fel sem merülnek.

Az élelmiszeripar számára a lecitin emulgeálószer: a zsíros és a vizes fázis elkeveredését segíti, ezért kerül csokoládéba, margarinba, pékárukba és instant porokba. Ugyanezt a feladatot a napraforgólecitin is ellátja, és a magyar címkéken ma már gyakran ez szerepel. A forrás tehát nem az összetevő nevéből, hanem a címkéből derül ki.

Az allergénkérdés: itt van mérés

A szójából készült élelmiszer-összetevők nem egyformán viselkednek allergia szempontjából, és ezt egy 2001-es hamburgi vizsgálat mérte ki. A kutatók finomított és nem finomított szójaolajat, valamint szójalecitineket vizsgáltak maradék allergenitásra, és a mintákat natív szójababból készült kivonatokkal hasonlították össze.

Az eredmény kétirányú. A finomított szójaolajokban immunglobulin-E-kötő aktivitást nem lehetett kimutatni, amit a szerzők a finomítás során alkalmazott hőkezeléssel magyaráznak. A nem finomított olajokban és a szójalecitinekben viszont maradék immunglobulin-E-kötő aktivitás volt kimutatható, sőt a lecitinkivonatokban egy körülbelül 16 kilodaltonos, addig le nem írt kötő szerkezet is megjelent.

Ez a lelet a szójalecitin egyetlen olyan kockázata, amely mérésre támaszkodik. A gyakorlati következménye pedig konkrét: igazolt szójaallergiánál a szójalecitin nem kezelhető semleges összetevőként, akkor sem, ha a mennyisége kicsi.

Érdemes hozzátenni, hogy a szója a nemzetközi kockázatértékelési szakirodalomban az elsőbbségi élelmiszer-allergének közé sorolt tétel, tehát nem egy periférikus érzékenységről van szó, hanem arról a tizennégy élelmiszerről, amelyekre a szakma külön küszöbértékeket számol.

Mennyi kell egy reakcióhoz, és mennyit tudunk erről

A következő logikus kérdés az lenne, hogy hány milligramm szójafehérje vált ki reakciót. Itt viszont a szakirodalom szűkös. Egy 2013-as holland vizsgálat kettős vak, placebokontrollos ételprovokációk alapján számolt küszöbeloszlásokat, és a földimogyorónál 135, a tehéntejnél 93, a tyúktojásnál 53 gyermek adata állt rendelkezésre; szójával viszont mindössze 10 gyermeket provokáltak, ezért erre a szerzők nem közöltek küszöbértéket.

Egy 2020-as, több mint 3400 adatpontot feldolgozó nemzetközi elemzés 14 allergén élelmiszerre adott meg olyan dózisokat, amelyeknél az allergiás népesség 1, illetve 5 százaléka várhatóan objektív reakciót mutat. A 14 élelmiszer között a szója is szerepel, és a teljes készletre vonatkozó becslések a fehérjére számítva 0,03 milligrammtól, a dióétól, 26,2 milligrammig, a garnéláétól terjednek az 1 százalékos szintnél.

Ebből annyi a biztos következtetés, hogy a küszöbök milligrammos nagyságrendben mozognak, tehát egy emulgeálószerként bevitt kis mennyiség sem tekinthető automatikusan biztonságosnak igazolt szójaallergiánál. Aki emiatt aggódik, annak a helyes lépés nem az internetes mérlegelés, hanem az allergológiai kivizsgálás, mert ez a kérdés egyénileg dől el.

A génmódosítás kérdése, pontosan

Az Európai Unióban a genetikailag módosított szója engedélyezése kérelemhez és tudományos kockázatértékeléshez kötött. Az európai élelmiszerbiztonsági hatóság genetikailag módosított szervezetekkel foglalkozó testülete például 2025-ben értékelte a MON 87708 jelű, gyomirtószer-tűrő szója engedélyének megújítását élelmiszer- és takarmánycélú felhasználásra, kifejezetten kizárva az uniós termesztést. Az értékelés forgalombahozatal utáni környezeti megfigyelési jelentéseket, szakirodalmi áttekintést és frissített bioinformatikai elemzéseket vizsgált abból a szempontból, hogy az engedélyezési időszakban felmerült-e új veszély vagy új tudományos bizonytalanság.

Az allergiás szempont ebben külön is megjelenik. Egy 2017-es, az európai hatóság munkatársai által is jegyzett közlemény szerint az uniós szabályozás alapján az allergénnek tekintett genetikailag módosított növényeket a saját, természetes allergénjeik szempontjából is értékelni kell a piacra kerülés előtt, mert nem szándékolt hatásként megnőhet bennük az allergének mennyisége a hagyományosan termesztett növényekhez képest. A szója jelenleg az egyetlen olyan, jogszabály által allergénnek elismert genetikailag módosított élelmiszer, amelyre a hatóság ilyen kérelmeket kapott, ezért éppen ezen dolgozták ki az értékelési módszertant.

Ez a kép nem az, amit a régi cikk sugallt. Nem egy értékelés nélküli, nyitott kérdésről van szó, hanem egy olyan területről, amelynek külön eljárásrendje, külön testülete és nyilvános dokumentumai vannak.

A hexán: amit nem tudtam ellenőrizni

A régi szöveg a kivonáshoz használt hexán maradékát nevezte meg lehetséges szennyezőként. Olyan közvetlenül ellenőrizhető mérést, amely a piacon kapható szójalecitin hexánmaradékát vagy annak egészségügyi következményét számszerűsítené, nem találtam. Ez nem azt jelenti, hogy a kérdés érdektelen, hanem azt, hogy a cikk nem állít róla semmit, mert nincs mire alapoznia.

Adalékanyagként: mennyiségi kérdés

Az európai élelmiszerbiztonsági hatóság 2017-ben újraértékelte a lecitineket élelmiszer-adalékanyagként, és arra jutott, hogy nincs szükség számszerű megengedhető napi bevitel meghatározására, és az iparág által jelentett felhasználások mellett az egy évesnél idősebb lakosságnál nincs biztonsági aggály. Ez az értékelés a forrástól függetlenül a lecitinekre vonatkozik, tehát a szójalecitinre is, viszont nem az allergiás kérdést válaszolja meg: az allergia nem mennyiségi biztonsági kérdés, hanem egyéni érzékenységé.

Kinek érdemes külön óvatosnak lennie

Igazolt szójaallergiánál a szójalecitint tartalmazó termékek külön figyelmet érdemelnek, és a napraforgó- vagy repcelecitines változat kézenfekvő alternatíva. Aki szójamentes étrendet tart nem allergiás okból, annál az összetevőlista elolvasása elég. Mindenki másnál a szójalecitin az adalékanyagként bevitt mennyiségben az áttekintett hatósági értékelés szerint nem jelent biztonsági aggályt.

Összegzés

A szójalecitinnél a mérésekkel alátámasztott kockázat az allergén oldalon van: a szójalecitinben, szemben a finomított szójaolajjal, maradék immunglobulin-E-kötő aktivitás mutatható ki. A génmódosítás kérdése nem értékelés nélküli terület, hanem külön uniós eljárás tárgya, amely a természetes allergéntartalom vizsgálatára is kiterjed. A hexánnal kapcsolatos aggodalomhoz nem találtam ellenőrizhető mérést. Az emésztési panaszok pedig, ha jelentkeznek, mennyiségi és egyéni kérdések, nem a szójalecitin általános tulajdonságai.